2023. február 17., péntek

Indulás

 

Távozás közben, a párjával távozás közben messziről néz, 

miközben sétálnak el a kijárat felé messziről néz és várja, 

várja hogy lássam, hogy lássam őt,  őt és az új párját.

A kijárat felé messziről sétálva várja hogy lássam, győzött, megelőzött, 

várja, mutatni akarja, hogy neki már nem fáj, várja hogy ne fájjon már. De igen,

dehogynem, nem lépett még tovább, és kiderült, egészen még én sem.

Szemben állva

Sietnek szavaid. Szavaid sietnek mintha félnél hogy rajtakapnálak. 

Mintha félnél, hogy szavaid rajtakapnának, hogy nem állsz mögöttük. 

Rajtakapnának szavaid, hogy feszült zavarodban nem állsz mögöttük egészen

Hiányzik, egészen biztosan hiányzik, hogy rajtakapjanak: valahol legbelül fáj,

valahol legbelül fáj a hiány. És az ölelésed, félve kérded,

szabad?, szabad. Lépsz, ölelsz, már lépsz is újra. Félve ölelsz. 

Már lépsz is újra ahogy sietve ölelsz, sietve és félve.

Csak egy pillanat, míg feszült testedet kezeimmel érzem,

érzem kezeimmel, ahogy a tested rajtakap, ahogy fáj és ahogy félsz, hogy én is rajtakaplak.

Indulsz, mondom lazíts, laza vagyok, mondod, és a tömegbe vegyülsz.

2020. február 9., vasárnap

Ébrenlét

Hiányodban ülve
várom érintésed érkezését,
elszigetelten.

2018. november 27., kedd

Fotelálom

Csak kiállni az
esőbe és sebezhetőnek lenni...
két halál között.

2017. szeptember 21., csütörtök

Az utolsó út előtt

Már csak egyszer, még
egyszer találjak vissza
Hozzád, utoljára.

2016. július 8., péntek

Tett

Bújva a csendbe,
éjjel kiönteni a
teát, és menni...

2016. január 31., vasárnap

听心不够的
随心用神智
无学人乐吗
他懂最充实

2015. október 25., vasárnap

Kötelék

Talán egyetlen
érintésed,... talán a
legveszélyesebb.

Paralízis

Álmatlanul telnek éjszakáim,
nyughatatlan virrasztok, kitartón
bár, csak nem olyan szépen, mint a csillagok.
És folyton űznek...
félelmeim és múltam egyre csak űznek
a jövőbe, mely itt ég el bennem.
Itt,... és most.
Alvatlanul telt napjaimban
pazarlón elmerengem utolsó napjaimat,
hogy mi lett volna ha, hogy mi kéne még...
S közben vállamon egy tejút könnyedetlenségével
gyűlnek a feladatok.

2015. augusztus 13., csütörtök

Másnapi újság

Senki sem értette, hogy miért vonzó
a nagy, fekete Duna.

Nehéz is azt olyan távolról
ahogy a pesti ember mulat.

Én már nem vagyok pesti, sem budai,...
fehéren a fekete is erre utal.

Megértettem, későn. Már nem engedett
a nagy, fekete Duna.