Útravaló

A jó cél stabil.

A tévedés múlandó.

Ruhád váltogasd.

Megfoghatatlan disszonancia

te

maradékban

érdemes-e próbál nem

tud hagyomány

én

tud hagyomány

érdemes-e próbál nem

maradékban

te

Dolby surround

Nem egy csatornán

szólok hozzád. Versének

végére rájössz.

Tinta, papíron

Gyúrd össze magad
világommal, és hagyd, hogy

lényed szétmáljon.

Önfeledt feloldozás

Oldódhatsz savban,
vagy ernyedt ideákkal,

meztelen festve.

Jelen-leg

Ismeretlenül

csodálkozom tegnapi

arcomra, most is.

Pontos érintés

Roppant jelened
mögött hiányodban nő
megannyi vágyam.

Címtelen

Vajon hallod-e,

ha nem szólítalak, csak
beszélek hozzád?

Kíváncsi lépés

Életem során

a legszebb emlékeket

kerestem. Eddig.

Madártávlatból

Nevetésed is

feszült. Így, egészedben

vagy Te zaklatott.

Várandós szemmel

Szívedből vagyok.

Szeretlek Téged. Te nem.

Alszol. Én Benned.

Súly, súly, ágy és jazz

Csukott szemek és
libabőrös sóhajok:

legszebb álmaink.

Lényeg

Mint sebész késsel,
elméddel úgy metssz hidat.

Üresen várlak.

Erósz nyugtalan

- Helyemben állva

mit tennél, mondd? - Meghalnék,
mint sem megtudjam.

Ideális ismerkedés

Ma én vagyok Te.

Ne aggójd. Meglesem, így

is szeretlek-e.

Nulla, egy, kettő.

Magunk maradtunk ismét,
végre kettesben, azt hiszem.

Csak Te meg én, vagy ha
úgy tetszik, csak Én meg te.

Tetszik ez az égi nász,
megnyugodhatsz kedvesem.

Csak Te meg én érezzük,
más nem érti, csak Én meg te.

Belátom most már, velem
végre megértetted: társat

csak magányos ember választ,
magányossá csak a társad tehet.

Köz(ömb)össég

Társadalmunk legfőbb

erénye, hogy egyedül él:
nincs benne helyünk.

Gátak

Egyedül épít.

Sok megbízó. Kényszer, hogy

lehessen: maga.

Keresztek és szobrok

Szeretetünket
rég közkinccsé tettük. Tán

ezért nem leljük.

Figyelmeztetés

legfőbb fegyverünk

az elmúlás a bölcs nem

vár vele vigyázz