Nulla pozitív, abnormális.

Bánnám, ha egyszer

igazam lenne. Érzem,

esni őszintébb.

Hegycsúcs szem felett, talp alatt

Ugyanazt ugyanúgy,

mást másként.

Ugyanazt másként,

mást, ugyanúgy.

Nyár után, őzzel

Egymásba nyíló

szirmaink végre külön

tőről fakadnak.

Felmenőink szeretete

Nagy címletekben

udvarolunk egymásnak.

Kifizetődik.

Puha ölelések, papírból

Szemed mélyében

- mélyen -, nem tudom merre,

zuhanok. Most is.

Útitársak násza

Lépésünk, könyvünk,

sóhajunk egy. Utunk is.

Mindez tíz percig.

Új képek

Tudni: voltak már.

Sosem tudni: lesznek-e.

Megérezni: van.

ps.: Fotográfiák aloldalra...

Melinda - 58. levélváltás (2010. január.)

Kedves Melinda...

Elfogadom a "nem mentségedet". Úgy gondolom én magam se cselekedtem volna másként. 

Alkottam egy szót, az "enar"-t. Sosem tudtam hogy kitalálni, alkotni egy szót ennyire nehézkes és bonyolult feladat lenne, mindaddig míg nem szembesültem e kihívással. Ez a szó teljesen üres, és önmagában még semmi jelentése sincs egy nyelven se. Pontosan azért volt szükségem rá hogy bármilyen jelentést társíthassak hozzá... mint egy új, üres fiók. Azt tehettem bele amit akartam. És tettem is. Ez a szó most temérdek gondolat, érzés, és cél egyvelegét rejti magában, melyeket egyetlen egyszer meséltem el Andreának is, több órán, napon keresztül. Ha azt mondom enar, már tudja mi mindent érzek, mindenre gondolok egyszerre. 

Lényegét tekintve az enar most nem jelöl mást, mint egy tanár-diák kapcsolatot. Ha ez egy egyszerű tanár-diák kapcsolat lenne, akkor nem küzdöttem volna egy új saját fogalom megalkotásával ennyit, de ilyen kapcsolatról még soha senki eleddig nem mesélt nekem egyszer se. Ki kellett hát találnom valamit. Az enar egy olyan tanár-diák kapcsolat, ahol a résztvevő két személy, vagy lény mindegyike egyszerre tanár, és egyszerre diák is. Semmilyen különbség nincs köztük. Nincs okosabb, nincs gyorsabb, se értékesebb. Teljesen egyenrangúak. Egyikük se vezeti a másikat. Hogy akkor mégis hogy "tanítják" egymást? Megosztva gondolatokat és érzéseket, a lehető legjobban, leghűebben átadva őket. Mindeközben a másik személy, lény maga gondolja tovább ezen dolgokat. Eldönti hogy szerinte mi jó, mi nem és mi igaz, mi tévedés. Mindenki kap, és mindenki ad valamit..... mindketten fejlődnek. De valahol ennél többet is jelölne ez a szó. Nem gondolom úgy hogy minden kapcsolatom enar lenne. Kifejezetten kevés van belőle, s már van ami véget is ért közülük (bár ez kivételes). Ha jól becslem úgy ötről adhatnék számot, mindezt úgy hogy hármat ritkán van alkalmam személyesen is ápolni. Néha hónapok telnek el távol Tőlük. De akad kettő, mely közel van. Te és Andrea. Számomra ez nem barátság vagy párkapcsolat... ezeknél többet jelent melyet magam sem tudok meghatározni pontosan. Értékes, ritka. 

Szeretek azzal foglalkozni amihez értek (többé-kevésbé értek), és kihívás azzal foglalkozni a szabadidőmben amihez kevésbé vagy egyáltalán nem értek. De igazán azt szeretem csinálni, amit úgy érzem kell hogy csináljak. Keresem azokat, akikkel megoszthatok mindent. Mert átlátják mire gondolok, mit érzek, és mert képesek a maguk szempontjából elbírálni azokat. Mert nem csak meghallgatják amit üzenek s elfogadják, hanem mert átgondolják azokat és mert gazdagodnak általa. Mindezt azért, mert egyszer majd tovább adják a saját értelmezésük, gondolataik, s érzéseik szerint. Ha úgy tetszik, tanárokat keresek, akik már azok, vagy azzá válhatnak majd. Fogalmam sincs arról hogy mi az igazság, vagy mi jó és mi nem.... vannak érzéseim és gondolataim, de lehet hogy az egész csak tévedés, ezért nem lehetek Én az egyetlen, aki kijelenti ezeket. De hiszem hogy aki figyel, és őszinte, a felszín alatt eldönti majd a saját belátása szerint hogy tévedek-e, vagy sem. 

Ezt, még nem meséltem el. 

Egyre több a nagy szó, a nagy tett... majd azok a szavak és azok a tettek melyek azt harsogják "egyre több a nagy szó és a nagy tett". Megállapítani a hibáinkat, és elmesélni már nem jelent semmit se, csak egy újabb hibát. Egy ördögi kör melyből a felismerés önmagában még nem jelent kiutat. Egyet azonban sikerült megpillantanom - bár mint mindig, lehet tévedek. Józanak vagyunk, s csak három dolog nyom el minket, melyből a legkisebb a jelen korunk. A két jelentősebb, az a félelmünk és a lustaságunk. De még ennél is kevesebbről lesz szó. 

Ami lényegtelen különbség akadhat kettőnk közt, s mely nem számít de érdemes nem elfelejteni (hogy ne becsüljük magunkat alá, vagy a másik túl) az a plusz idő, amit én már megéltem, s az ebből eredő több tapasztalat. Hogy ez az idő és tapasztalat többlet mit jelent, mindig az egyénen áll. 

A hála, az öröm, és a hiányérzetek összekötnek. A csend is...... Szia Melinda! (: Köszönettel, nem búcsúzva, 

Én 

2010

----------------------------------------------- 

2013

ps.: Egy szavára sem emlékeztem az írottaknak... Pedig varázslatos világ volt. És a legvarázslatosabb alighanem az benne, hogy az a világ még létezik is. Csak mások már a szereplői, ha akadnak még. Bárhogy is, tényleg jó hogy felhígultam! :D 

pps.: Személyeset nem szoktam közzétenni itt, pláne nem teljes levelet. Az "enar" most mégis megfogott. A teljességhez két apróság tartozik még hozzá. A levélben emlegetett másik lány, aki nem Melinda, kiírta magát azóta az életemből, és nem vágyom vissza hozzá, vagy az emlékeihez. A másik: ilyen posztra amíg csak előreláthatok, nem lehet majd számítani a jövőben többet. Ez a blog nem holmi retrospectivus céljából íródik. Csak a teljesség kedvéért.

2013

----------------------------------------

2017

ppps.: 7 év. Melinda... nem tudom merre jár már. Andrea,... Ö nagyon is jelen van, még mindig, vagy hát, újra. Frissebben tán, mint valaha. Enar márpedig létezik. Ha nem most is, hát most újra. 

Köt el ék

Magaddal nem köt
össze semmi. Mi köthet
hát a világhoz?

Idős karcok

Nyelvünk híd köztünk és
a világ közt, mely felett néha
átrepülünk, néha pedig megbotlunk
benne, és a mélybe zuhanunk.

Kulisszák előtt

Fények kergetik
egymást mozgó oszlopok
között, remélve.

...

"Szavainkat megválogatni könnyebb,
mint átgondolni azokat."

El-hangzott visszhang

Minden szó után
egy lélekzetnyivel
könnyebbnek érezlek.

Spontán

irigye lettem
a természetnek fény és
ösztön már elég

Önéletrajzok

Lényegét mi is
meg nem írt haikukra
vesztegetjük el.

Menedékotthon

Életed műve:
sínfalak, kőpadlók, és
műanyag lepel.

Ellenben állva

- Segítsek hölgyem?
- Ó, hagyja kérem! Úgyis
hozzá kell szoknom.

Beleesve

Szemed árnyéka,

ajkad íze, ős lényed...

ha az még Te vagy.

A dombon túl

Meglesem a zajt.

Haljon belém, azt vágyom.

Csak akkor lesz Csend.

Öregek útján

Súlyos álmaim,

csendes derűm mind súgják,

kövesselek még.

Ausztrál mosoly

Nyugtalan követ

jövőd, üldözöd múltad.

Én meg: történek.

Logika

Körünk bezárul.

Forgunk szünes-szüntelen,

hogy bezáruljunk.