Kötelék

Talán egyetlen

érintésed,... talán a

legveszélyesebb.

Paralízis

Álmatlanul telnek éjszakáim,

nyughatatlan virrasztok, kitartón

bár, csak nem olyan szépen, mint a csillagok.

És folyton űznek...

félelmeim és múltam egyre csak űznek

a jövőbe, mely itt ég el bennem.

Itt,... és most.

Alvatlanul telt napjaimban

pazarlón elmerengem utolsó napjaimat,

hogy mi lett volna ha, hogy mi kéne még...

S közben vállamon egy tejút könnyedetlenségével

gyűlnek a feladatok.