Ingókövek

2013. július 9., kedd

Minden szó után
egy lélekzetnyivel
könnyebbnek érezlek.

irigye lettem
a természetnek fény és
ösztön már elég

Lényegét mi is
meg nem írt haikukra
vesztegetjük el.

Életed műve:
sínfalak, kőpadlók, és
műanyag lepel.

- Segítsek hölgyem?
- Ó, hagyja kérem! Úgyis
hozzá kell szoknom.

Szemed árnyéka,

ajkad íze, ős lényed...

ha az még Te vagy.

Meglesem a zajt.

Haljon belém, azt vágyom.

Csak akkor lesz Csend.

Súlyos álmaim,

csendes derűm mind súgják,

kövesselek még.

Nyugtalan követ

jövőd, üldözöd múltad.

Én meg: történek.

Körünk bezárul.

Forgunk szünes-szüntelen,

hogy bezáruljunk.