Ingókövek

2013. december 6., péntek

Szeretnélek

végre megérteni Téged.

Haza vágyom... rég'.

A vágyainkkal

ismerjük el mindazt, mik
mi sosem voltunk.

Túl messzire

futottál, nem vagy helyeden.

Ezért emlékszem.

Túl messze tőlem
hiányoztál. Tűnődöm,

és ha maradtál?

Térérzetem két

"s": az egyik személy-s,

a másik tév-s.

Csak ne hagyjál
magamra magammal! Ki
kell beszéljem őt.

Vérrel telt rések

arcomon. Kipótolnám

most is a múltam.

Vörös hajának

fénye, akárcsak lénye:

közös tulajdon.

Ha minden mi volt,

egybemosódik a mosttal,

ha a mostban benne

rejlik a teljes múltam,

akkor sokak vagyok,

s felesége mindennek.

Szüntelen csak azt

keresem, hogy vajon mi

indít be engem...