"Furcsállom a fák
mozgását, ahogy jelzik,
éppen elfújja".
Vedd fontolóra:
a bölcs nyugodt, tudós
az, ki megfeszül.
Ázott bőrömet
felhőbe öltöztetem.
Magas zöld omlik.
Arcom árnyéka
sűrű jelen, benne én,
ólomsúlyosan.
Halott lányom egy
boldog álma magától
megnyílt ma nekem.
Egy öreg balkon
árnyékában élünk mind.
S Ő néz le ránk.
Korán nyílt szemem
nézd, megvakította a
pirkadat fénye.
Éltessen tudás
és lényed; az, mit magad
nélkülem érthetsz.
Mi volt, mind maradt.
Mi van s lesz, részemmé
érett; de hogyan?
Hamvaim fölött
is azon nevetek, hogy
átjár az élet.
