Ingókövek

2013. december 6., péntek

Páratlan vagyok.

Globális otthonomban
egyedül élünk.

ha csak egy percre
megleshetnélek ha csak

nem akarnám ezt

Szeretnélek

végre megérteni Téged.

Haza vágyom... rég'.

A vágyainkkal

ismerjük el mindazt, mik
mi sosem voltunk.

Túl messzire

futottál, nem vagy helyeden.

Ezért emlékszem.

Túl messze tőlem
hiányoztál. Tűnődöm,

és ha maradtál?

Térérzetem két

"s": az egyik személy-s,

a másik tév-s.

Csak ne hagyjál
magamra magammal! Ki
kell beszéljem őt.

Vérrel telt rések

arcomon. Kipótolnám

most is a múltam.

Vörös hajának

fénye, akárcsak lénye:

közös tulajdon.