2014. május 29., csütörtök

Zuhanás

Földbe omlott égvilág
kiszakadt ősrobbanás,
felgyülemlő esőfelhők,
véget nem érő maghasadás.

Talajtalan zuhanásban
pihenő étertelen lebegés,
elcsuszamlott időbe halt
reményteli nevetéstől szenvedés,

ma kísérts még.
Ma maradj mellettem,
és hitesd el velem újra,
hogy van még egy egyetlen.

Bomoljon a testem,
nyíljon meg a hiány,
dőljön lángba a díszlet
és ne maradjon... csak egy feszült szál.

Zuhanás-lebegés

Távol Tőled, épp
most zuhanok a mélybe.
Épp most zuhanok...

Váltó

Összefutnak most
a sínek. Hogy aztán mi
jön? Még elválik.

2014. május 26., hétfő

Egy platán alatt

Nézz körbe! Ezek
vagyunk. Bennünk virágzik
közös árnyékunk.

Ütemek

Nem érdekel a
világ. Nem tudok másról
írni, csak Rólad.

Éjjel: megnyílva

Közeledsz felém,
mint árnyék. Nappal lassan,
éjjel: megnyílva.

Árnyékok

Árnyékod nyomán
is, platánlenyomatom,
bizsergés vagyok.

Szűrő

Éhes figyelmem
bármely' szóból képes és
kiolvas Téged.

2014. május 22., csütörtök

...

... pázsitos mosolyod ellazít, megnyugtat,
hozzád bújok, és puhán összenyomlak....

Nem

Tekintetedtől
élet ered el bennem.
Ez nem tizenhét.