Tett

Bújva a csendbe,

éjjel kiönteni a

teát, és menni...

听心不够的

随心用神智

无学人乐吗
他懂最充实

Kötelék

Talán egyetlen

érintésed,... talán a

legveszélyesebb.

Paralízis

Álmatlanul telnek éjszakáim,

nyughatatlan virrasztok, kitartón

bár, csak nem olyan szépen, mint a csillagok.

És folyton űznek...

félelmeim és múltam egyre csak űznek

a jövőbe, mely itt ég el bennem.

Itt,... és most.

Alvatlanul telt napjaimban

pazarlón elmerengem utolsó napjaimat,

hogy mi lett volna ha, hogy mi kéne még...

S közben vállamon egy tejút könnyedetlenségével

gyűlnek a feladatok.

Másnapi újság

Senki sem értette, hogy miért vonzó

a nagy, fekete Duna.

Nehéz is azt olyan távolról

ahogy a pesti ember mulat.

Én már nem vagyok pesti, sem budai,...

fehéren a fekete is erre utal.

Megértettem, későn. Már nem engedett

a nagy, fekete Duna.

Kádad

Megérkezett a nyári meleg,

a fehérré fakult színes csend.

Megérkezett és ismét

mozgásban a minden, idebent.

Örvénylő búcsú cseppekbe gyűlt

siettségtől arcmosás közben.

Nevetsz. A mérget már

kiizzadtad, most engedd és széppé teszlek Téged.

Második virágzás

Hazaérek majd.

Így társtalan, utamon

járok én, ketten.

A langyosaknak

Megfojtottak a zajjal,

s mikor már néma minden szavam,

tovább állnak unottan.

 

Langyos helyük nyomán

áporodott levegő feszül csupán,

fojtón, izzadtan.

Metszően langyos.

Undorodottan köpök a padlóra,

húsomat is lerántanám...

Időzített kritika

Gyere panaszos!

Bőgj, sikíts, üvölts még...

villám... most dörögj!

Virág

Húsvét napján virágot kaptam.

Kicsi, egyszerű, színes papírvirág.

Véresen komoly, milyen könnyen adtad,

könnyed ketchupös hajjal, tisztán...

Mosolyoddal - mint mindig - most is

bőkezűen bántál, s igyekeztél nőnél

nőbb lenni, igazi szerető, bajtárs...

Hátha majd fel is nősz,... te áldás.

Tán nem is tudtad, vagy pontosan,

rám milyen aszályos idő jár,

s öleltél tisztán, lassan s nem futva,

szótlanul szólva: el ne hervadjál.