Az utolsó út előtt

Már csak egyszer, még
egyszer találjak vissza
Hozzád, utoljára.

Tett

Bújva a csendbe,

éjjel kiönteni a

teát, és menni...

听心不够的

随心用神智

无学人乐吗
他懂最充实

Kötelék

Talán egyetlen

érintésed,... talán a

legveszélyesebb.

Paralízis

Álmatlanul telnek éjszakáim,

nyughatatlan virrasztok, kitartón

bár, csak nem olyan szépen, mint a csillagok.

És folyton űznek...

félelmeim és múltam egyre csak űznek

a jövőbe, mely itt ég el bennem.

Itt,... és most.

Alvatlanul telt napjaimban

pazarlón elmerengem utolsó napjaimat,

hogy mi lett volna ha, hogy mi kéne még...

S közben vállamon egy tejút könnyedetlenségével

gyűlnek a feladatok.

Másnapi újság

Senki sem értette, hogy miért vonzó

a nagy, fekete Duna.

Nehéz is azt olyan távolról

ahogy a pesti ember mulat.

Én már nem vagyok pesti, sem budai,...

fehéren a fekete is erre utal.

Megértettem, későn. Már nem engedett

a nagy, fekete Duna.

Kádad

Megérkezett a nyári meleg,

a fehérré fakult színes csend.

Megérkezett és ismét

mozgásban a minden, idebent.

Örvénylő búcsú cseppekbe gyűlt

siettségtől arcmosás közben.

Nevetsz. A mérget már

kiizzadtad, most engedd és széppé teszlek Téged.

Második virágzás

Hazaérek majd.

Így társtalan, utamon

járok én, ketten.

A langyosaknak

Megfojtottak a zajjal,

s mikor már néma minden szavam,

tovább állnak unottan.

 

Langyos helyük nyomán

áporodott levegő feszül csupán,

fojtón, izzadtan.

Metszően langyos.

Undorodottan köpök a padlóra,

húsomat is lerántanám...

Időzített kritika

Gyere panaszos!

Bőgj, sikíts, üvölts még...

villám... most dörögj!