Értetlenül

Üres perceknek áldozok,
s közben tűnődni probálok
élettelen, magvas gondolatokról,
homályos múltam jelene pedig
lassan túlcsordul csészém száján s
elhagyja gyötört testem.

Halott sorok ezek, melyeket
véres körmökkel kaparok bele
csészém egykor sértetlen vázába...