Napok albérletben

Tűnődöm a Napon keresztül,
ahogy maga kel, maga nyugszik,
ahogy ura látszólag egy sincs,
és ragyog, sugárzik.
Nyilván tovább él majd, mint én.

De vajon mi lenne, ha egy nap
Napunk életre kelne, s ösztönét
levetve megnyílna? Ha megfoganna
benne egy kérdés, vagy tudatosulna
benne a lehetőség:

ma ha akarom nem, ha akarom igen.

Ha figyelmetlen lehetne, ha enne -
 tán bolygókat kebelez be - ha rátörne,

hogy mily' unalmas is tud lenni folyton ragyogni.
Ki tudja? A halál néha épp annyira jelenti az életet,
mint amennyire az élet jelenti a halált.
És tényleg, lehet hogy kivenne egy

egy szobakonyhás lakást.