Mindenek előtt elnézést a hirtelen megtáltosodásért. Míg nem jártam erre, kezemben addig is forgott a toll, égett a papír, és ezt a toll-papírból épült gondolat-gátat most végre lebonthattam, elárasztva ezzel e kézzel meg nem fogható éteri tájat.
Eszemben járt néhány kérdés. Közülük az első azzal a kijelentéssel volt kapcsolatos mely így szól: a problémát sosem lehet azon a szinten megoldani, amelyen létrejött. Jól ismert idea ez, úgy vélem. Hogy kitől származik, arra pontosan már nem emlékszem, de arra, hogy hogyan magyarázzák ezt az oktatásban, arra már igen. Úgy tartják a mi tanítóink, hogy ha egy probléma egy szervezeti szinten megszületik, akkor egy magasabb szervezeti szintnek kell azt megoldania, mert csak ő képes rá. Ha nincs magasabb szervezeti szint, akkor alakítani kell egyet. Lásd az államaparátusok, a G-20, az ENSZ vagy az EU melyek elméletileg mind-mind olyan szervezetek, csúcstalálkozók melyek létrejötte mögött ez a központi gondolat áll.
Félreértések elkerülése végett gyorsan tisztázom látásmódomat. A fenti idea igaz, és megállja a helyét. Egy értelmezésbeli különbséggel. Nem egy magasabb szintű szervezeti egység, szervezet, vagy találkozó oldja meg a problémát, hanem egy magasabb szintre lépett egyén, lény, lényeg. Ha én elkövetek egy hibát, azt azért teszem, mert nem vagyok tisztában vele, hogy mit művelek. Ahhoz, hogy a tévedésemet helyrehozzam, előbb tanulnom kell belőle, és ha tanulok belőle, akkor magasabb szintre lépek általa. És még egy világtalálkozó se kell hozzá! Az az nem kívül kell keressük a megoldást - szem elől tévesztve ezáltal a fejlődés útjában álló legnagyobb akadályt, azaz önmagunkat -, hanem belül, önmagunkban.
Jut eszembe, valaki elmélkedett már a korlát szó jelentésén?
ps.: Korlát maga egyébként egy szép település Fony mellett, Vizsoly közelében a Zemplénben. ;)
