Ősszel, máshol járva

Ősszel Párizsba költözöm majd,

vagy Montpellierbe...

Mivel a léha nőkre nem vágyom,

azt hiszem Montpellierbe...

Egészen titokban

Claire, gyere ne félj!

Fogd meg a kezem, újra...

Gyere és ne félj Claire,

titkunkat úgyse sejthetik...

Claire, messziről

Valószerűtlen szépségedből

tán nekem is jutna,

tán ha Montpellierbe járnék,

valami csekély kis ügy miatt,

Álnéven, vagy csak a másvilágban,...

lehet, hogy akkor nekem is jutna

valami valószerűtlen szépségedből...

és látlak, még-csupán-nem-is-tizenhét-éves

testedet és a lágy, göndör fuvallatokat,

háttérben nyugvó szemhéjaimmal,

Olyan valószerűtlenül kísért még-

csupán-nem-is-tizenhét-éves testednek

mosolya, nem-is-volt árnyéka,

és a nevetésed!,... egy korsó málnaszörp felett.

Ismét Claire

Csak kölcsönvettelek Claire,

Claire, csak kölcsönvettelek, újra...

Lebegő árnyéklépted és feszes

melled emlékétől égek újra...

Pedig nem is voltál

s mégis, az enyém,.. soha...

Magaménak kívánlak Claire,

de ahhoz túl hosszú az írók sora...

Park, Párizsban

Tűnődve, táncolva,

hogy milyen jó volna,

akár a falevél, ha útra,...

közös léptekkel, most, a múltat...

Mellkasodat érezni,

szádban a lét ízét,

a lélekzeted súlyát,

párizsi ablakodnak fényét...

csak tűnődöm,...

nézd, játék csupán,

"volt-nincs kisasszony",

tán ízetlen a tréfám...

Azért jó volna,

mint a falevél, ha útra,...

közös léptekkel

felszentelni a múltat...

Megtisztulás

Nem vagyok szebb.

Néma fehérség alatt

nyugvó hóvirág.

Elemi

Reszkess, félj, vagy ölj és ölelj!

Szabállyal ne élj, csak elemi erővel!

Hangtalanok

Ó, ti síron túlra fordultak,

láttatok-e már hallgatni fiatalabbat?

Mindenszentek ködje

Holt időkben sem feledünk,

mikor csak te élsz, s mi csak lélegzünk...

Vadvirág

Üres mederben állva nézem,

ahogy tovaúszik a nyirkos idő,

Látom, elmossa mérged, meghűlésed.

Ó, csak láthatnám újra virágzó léted!