Tavaszi ború

Ma nem megy nekem.
Ma sem dícsérni, sem
megnyugtatni nem tudom életem.
Nélküled ma nem megy nekem.

Áldom, hogy így élsz bennem.

Sokat idézettek

Ruhátlan testem
mit sem ér szemedben. Az
ékszertelen rég.

Prizma

Benső vàgyam egy
mozdulat kezedben... màr
bomló sokaság.

Hajnali kettősségek

Meg nem született
percek közt nyugszik életem,
vagy Temelletted.

Meggondolatlan beszélgetések

Mért van, tán sosem
tudom; a küzdelem az
ízesebb falat.

Visszhangzol

Valahol, valahol messze,
túl a feszültség szikráin,
túl az azok szülte fényjátékon,
valahol tudom, van más létezés.

Magam nem látom,
csönded számban nem állom,
s szüntelen beszélek, mert -

értsd már meg végre - félek.

S otthagysz. Tudtuk, ha
találkozunk, veszíteni fogunk
egyet s egymást, s veszítem zajom,
veszítem nem értékelt csönded.

Pedig távol Tőled már hallom,
fülembe idézve már olvasom
hallgatásod millió versét,
mely véget nem érő csoda.

Értekezés a Hitről (levélrészlet)

         "... Hit. Vegyük a saját szám íze szerint; a Hit, amit Hitnek nevezünk, nem Hit. A Hit vak. A Hit süket. A Hit nem érti az öt érzékszervünk egyikét sem, nem használja őket. Nem tanulható könyvből, nem lehet gyakorolni, sem tanítani. A Hit nem létezik ezért nem is lehet birtokolni. Hite senkinek sem lehet. A Hit is hitetlen. A hit én vagyok, és nem csak ebben a világban élek. Vagy megnyílok, vagy nincs mit megélnem."...

Szubjektív jelen

Leszek én árva,
ha cserébe még egyszer
emlékezhetek.

Egymáson fekvő pontok

Rohanok, rohansz.
Egy helyben állva várom,
mikor érkezel.

Erőhatások

A jó alkotás

lényem ötlettelen

felszabadítása.