Visszhangzol

Valahol, valahol messze,
túl a feszültség szikráin,
túl az azok szülte fényjátékon,
valahol tudom, van más létezés.

Magam nem látom,
csönded számban nem állom,
s szüntelen beszélek, mert -

értsd már meg végre - félek.

S otthagysz. Tudtuk, ha
találkozunk, veszíteni fogunk
egyet s egymást, s veszítem zajom,
veszítem nem értékelt csönded.

Pedig távol Tőled már hallom,
fülembe idézve már olvasom
hallgatásod millió versét,
mely véget nem érő csoda.