Másnapi újság

Senki sem értette, hogy miért vonzó

a nagy, fekete Duna.

Nehéz is azt olyan távolról

ahogy a pesti ember mulat.

Én már nem vagyok pesti, sem budai,...

fehéren a fekete is erre utal.

Megértettem, későn. Már nem engedett

a nagy, fekete Duna.

Kádad

Megérkezett a nyári meleg,

a fehérré fakult színes csend.

Megérkezett és ismét

mozgásban a minden, idebent.

Örvénylő búcsú cseppekbe gyűlt

siettségtől arcmosás közben.

Nevetsz. A mérget már

kiizzadtad, most engedd és széppé teszlek Téged.

Második virágzás

Hazaérek majd.

Így társtalan, utamon

járok én, ketten.

A langyosaknak

Megfojtottak a zajjal,

s mikor már néma minden szavam,

tovább állnak unottan.

 

Langyos helyük nyomán

áporodott levegő feszül csupán,

fojtón, izzadtan.

Metszően langyos.

Undorodottan köpök a padlóra,

húsomat is lerántanám...

Időzített kritika

Gyere panaszos!

Bőgj, sikíts, üvölts még...

villám... most dörögj!

Virág

Húsvét napján virágot kaptam.

Kicsi, egyszerű, színes papírvirág.

Véresen komoly, milyen könnyen adtad,

könnyed ketchupös hajjal, tisztán...

Mosolyoddal - mint mindig - most is

bőkezűen bántál, s igyekeztél nőnél

nőbb lenni, igazi szerető, bajtárs...

Hátha majd fel is nősz,... te áldás.

Tán nem is tudtad, vagy pontosan,

rám milyen aszályos idő jár,

s öleltél tisztán, lassan s nem futva,

szótlanul szólva: el ne hervadjál.

Könnyű és őszinte

Claire, mondd csak,

ugye itt vagy még ma éjjel?

Én nem akartalak,

nem akartalak újra zargatni, tényleg...

Claire, mondd csak,

veled miért könnyebb minden?

Mért könnyű a lélek,

könnyű és őszinte a vétkezésben?

Utazó

Látom, elárul

a zajos tekinteted.

Nyugalomra vágysz...

(Barsi) Kertész Gézának emlékére

Először úgy gondoltam,

Téged a kert éltetett.

Később meggondolva jobban

láttam, az a baráti szeretet.

Ritka ember voltál,

olyan, aki sosem ragyog.

Hiába hullt rád dicsérő szó száz,

fényed matt maradott.

Lépésed s szavad nyomán

fedeztük fel a gimnáziumot,

otthonunkká érett nem is lomhán,

mint hittük, tán ez miatt: a mosolyod.

S bár bántuk hogy távoztál,

de jobb sorsodban támogattunk,

kézbesítettél az orvostanosoknál,

s szebb percekben összetalálkoztunk.

8 év telt el azóta,

s mit akkor hiányoltál,

a kert, a virágok, rózsák (miket loptam),

rég elhervadtak s letűntek már.

De annak is egy éve,

hogy utoljára láttuk egymást.

S most? Csak én, Téged,

ha lehunyom a szemem,...

Új párkapcsolat

Nézz rám! El fognak

fogyni a szavak. Senki

se tudja, mi lesz...