El nem feledett kezdetekről

Az alábbi két haiku, a két első haikum amit saját időszámításom szerint írtam. A Fűzfa című mű (ha szabad annak neveznem) az én ősrobbanásom, maghasadásom, fénybe tekintésem, vagy nevezzük magasztosan csak "első lépésemnek".  A Remény című rövid szösszenet pedig közvetlen a fűzfa (vagy ahogy koponyán belül hívom pulifa) árnyékában fogant, annak szinte testvéreként. Remélem ezen majdan agg sorok is megállják helyüket az olvasó lelkében, és tisztes helytállásuk észrevehető hagyatéka lesz az utódoknak.

Volt józanságom,
növekvő reményei.
Elszállt pillanatok.

---

Szomorú fűzfák.
Mindegy hogy üvölt a szél,
törzsük nem remeg.