Kávé romantika

Zihálva lépek be az ajtón,
köszönve ismerős arcokra,
letelepedve második otthonomra,
a székre, a kedvenc kávézómban.

A reggeli kapkodás úgy tűnik tova,
mint ahogy a pára is felszívódik,
s füst és embertömeg gomolyogva
a körúton, a várost újra benépesítik.

A hajnali napfény lustán vándorol
át a kristályüvegek domborán,
a finom csendben felébred az újságpapír,
és a friss kávém is szívembe kel.

Mindig így van.
Az újabb nappal lassan,
méltóságteljesen őrőlni kezd.
Ezt jól ismerem.

És akkor hirtelen a szemembe villan,
egy eltévedt szikra, egy nem látott foton-romantika,
semmi más. Egy régi óra számlapja szülte,
ott, annak a nőnek a csuklóján.

De kicsoda Ő? Sosem láttam.
Mintha bőrébe bújtak volna
apró sóhajok, vágyak,
mintha vonzana a halhatatlanságba!

Rám emeli könnyed pillantását,
mely jobban perzsel belülről,
mint a forró kávém. Most egymás
szemébe mélyedünk, miközben édes
kristályok adják át magukat
a reggel izzó aromájának.

Ahogy ajkait mosolyra emeli,
mintha egy friss, bizsergő
érzésre száz ajtó nyílna.
Viszonzom a mosolyt, és ekkor
érzem, hogy rám találtak.

Egy apró húr feszül most kettőnk közt.
Olyan vékony, szinte láthatatlan.
Szikrák miriádjait veti ki magából,
a feszültség megszámlálhatatlan.

A csészéinkből hatalmas kávégőz tör föl,
s ez az édes csokoládés pillanat mindent eltakar.
Megszűnik a kávézó, a kristályablak, a pincér,
és szelíd mocorgása az újságlapnak.

Ketten vagyunk most a világ,
s benne nap csak az, mi a bőrén ragyog,
és kettőnk közt kezd izzani.
Lépni kezd. Lassan, a végsőkig fokozva
szájához közelíti a csészét,
finom nyelvével melegen körbeöleli ajkát,
és a csészére tapasztja.
Ahogy az első csepp kávé közelít
a szájához, a lélegzetem is megakad.
Szemét továbbra is rám szegezi,
tekintete vibráló, testem szinte felfalja,
s ahogy a vágyak kávéja lassan szájába szalad,
úgy érzem ajka most az én ajkamra tapad.

Szerelmes

- Kérlek várj! Tudom késő van már, és már rég ágyban lenne a helyünk... mármint.. szóval csak azt szeretném megkérdezni... volna kedved találkozni Veled holnap? Mármint velem! Velem, volna kedved találkozni holnap?

Kicsúszott szavak

Egyedül voltam.

Vagyok.

Persze vannak körülöttem.

Felismerés

Nem a magány az,
ami jól esik nekem,
hanem a csend,    .

Korszakváltás

Olyan izgalmas
átlépni álló zsebóra
felett! Nagy lépés.

Időutazás

Csendes elmémben
épp szupernova robban.
Gamma hullámok.

21:55

Minden ember kész és tiszta. Nem kell változtatni semmin se, csak kivetkőzni, levetkőzni a kőzetruhát.

Földművesek

Aki nem állja
a sarat kezén, ételt
hogy merhet enni?

Őszi meleg margójára

A múlt és a jelen nem fér meg egymás mellett. A múlt ott él, ahol a jelennek nyomát se találni. A hozzá vezető úton az élet elcsendesedik.

Változások

Mezőn álló fa.

Néz, nem értve miért a
szél mutat utat.

Elveszett asztronauta

Borús éjszaka,
benne lassú melankólia.
Élek, érzek, és megvallom
őszintén, én félek.

Messze a naptól, millió 

tonna szikla mögött állok.

Gerincem törné a gravitáció,
de erejének megálljt parancsolok.

Hangom erős, éles, tiszta.
Meglepetésemre szemem felnyitja.
Látok, a hidegben, a sötétben

csillagokat, ott a sziklatömegen.

Kezem öklömnyi üstökös,
szemem galaxis,
szívemben elered az élet,
és már nem félek feladni,
feladni azt a nyomorult reménytelenséget.

Ösvény

Kíváncsi lépéseim előre üldöznek
keresztül fákkal és bokrokkal teli erdőn.
A talpam alatt születő ösvény nyomomban elhal,
s újra járását megakadályozza egy láthatatlan erő.

Megyek, s a szüntelen erősődő hang forrását keresem.
A hangot, mely lágyan elringat,
s mely vonzz magához, miként a tűz vonzza a levegőt.
Talpam alatt végül szikla terem, utam bezárul előttem s mögöttem.

A folyóparton merengve, sziklámon ülve egyre csak vagyok.
Gondolataimat elmossa a víz sebes irama,

tekintetem fényét csillapítja halk moraja.
 

Végül már csak nézek, és nem értem,
hogy ami víz elfolyt előttem,

mért látom mégis oly erősen.

Feszült nyugalom

Gyönyörű parkban

azon gondolok, vaj' mikor
látom levelem.

Pirkadatkor

Szeretetteli
pillanat az, amikor
fénylik a harmat.

Zárósor (levélrészlet)

..."Gyerünk lány, gyerünk! Magadban erősödj, magadban emelkedj, magadban csendesedj!"....

Antikvárium

Poros, homályos fénytelenség.
Ütött-kopott tárgyak és fényképek.
Hónapok, sőt évek végkiárusítása.
Egy emlékekben gazdag élet.

Ragyogó szalonok voltak helyükben,
élettel teli pillanatok, emlékek,
s e büszke és diadalmas menet
mégis átadja helyét a nem létnek.

Emlékei hamvadnak, meglévő

nyomait szétkapkodják a népek.
Van aki hazaviszi, van aki elássa,
de régi fényének nem marad már létje.

Villanyfény

Villanykörtébe
zárt hangos önismeret.
Ezek vagyunk mi.

Mikor csillapodik?

Merengek, vajon
mikor csillapszik a szél.

Ha fúj, vagy ha nem.

Szerpentin

Két út előttem.
Egy az ismeretlenbe,

és egy balra visz.

Dandaramba

Bársonyosan ringó, puha szavak friss gyümölcsét figyelem,
ahogy az alkony selymes fényében még ott játszanak gondtalan.
Mi gondjuk is akadhatna, ha létük célja puszta szófaragcsa?
Faragcsa csa csendre bembe, be rembe daombala ülje.
Mi zémzedés ge reldem, de sundorgom boroldom.
Mi zolderejm, ke tünfereijld, mit zaráktos, bakkárkorocs!

...

Erő erőt szül.
Az óceán lágysága
sziklákat mos el.

Lágy villám, meleg dörgés, finom eső

Cseppet csepp követ, majd még egy,

a békés szitálást így váltja fel az ég szakadása.
Az ég most a villám és a dörgedelem nászának helye,
és e szerelmetes hevesség mégis 'oly nyugodalmat áraszt.

Egy vihar, melyből a túlcsordult szeretet árad.

4 érzés

Nem minden cselekedetünk bocsátattik meg mások, vagy éppen önmagunk által. Aki azonban képes a földig hajolni bármely ember előtt, az nem is várja, hogy másik cipeljék cselekedeteinek terhét. A valaha született négy legnagyszerűbb érzés közös eredetnek örvend. Az együttérzés, az alázat, a tisztelet és a szeretet mind onnan erednek, ahonnan maga a létezés szikrája is.

Wuwei

Áldottak azok,
akik zajos tömegben
gondolatlanok.
...
S tán ugyanennyire
elátkozottak.

Levélhullás

Kicsiny falevél
zuhan alá, magasba
emelve lelkem.

Arról, hogy minden aggressziót a részleges elfogadás szül

A Dao,  azaz az Egység fölbomlása eredményezte a yint és a yangot. Az univerzum és minden benne és minden kívüle álló dolog része volt a Dao-nak. Amikor a Dao fölbomlott, ez a Mindenség elfogadta a Dao fölbomlását, és reagált rá. Az elfogadás volt a yin, a reagálás a yang. Ahhoz hogy a yin és a yang is megszülethessen, előbb föl kellett bomlania a Dao-nak, majd azt követően először a yinnek kellett megszületni, az események felismerésének és elfogadásának, méhében a yanggal, azaz az eseményekre való reagálással. Így lett a nem egyensúlyból egyensúly, a nem létezésből létezés, a nem osztottságból osztottság.

A Dao fölbomlása válasz-cselekvés vagy cselekvés volt? Ha a Daóból ered a yin és a yang is, nem e lehetett a nem osztottság, az Egység állapotában a kettő nem első és nem utolsó közös eredménye? Egy történés. Egy lépés a tökéletességtől visszafelé, természetes úton? Vagy a tökéletesség elgondolása helytelen?

Az aggresszió a yang része. Természetes eredete a világ eseményeinek észlelése, tehát elfogadása, de ránk ható létezésüknek nem elfogadása. Mivel az egyén, aki az aggressziót szüli, nem fogadja el önmagát, így nem fogadja el az önmagát körülölelő világ azon eseményeit sem, amelyek az önismeret útjáról származnak, vagy arra terelnek. Ez a yang dominanciájának állapota, amely nem jöhet létre, csak olyan környezetben, ahol a yin, azaz az elfogadás dominál. A környezetben a yin dominanciája az önismeret, az önmegvalósítás feladására kényszerít, mely az egyénben természetszerűen szüli meg a yang dominanciáját, azaz az ezzel szembeni küzdelmet, ellenállást. Azonban a yinnel szembeni ellenállás legjobb módja nem a kifelé irányuló yang, hanem a befelé irányuló yang, amely a kifelé irányuló yinhez vezet. Azaz az elfogadás ellen nem kifelé irányuló cselekvéssel kell reagálni, hanem befelé irányuló cselekvéssel, mely kifelé elfogadást szül, ezáltal megbontja a konfliktus, a szembenállás állapotát, és lehetővé teszi minden dolog természetes áramlását.

Előny-hátrány viszonyáról

Az előny megszerzése együttjár a hátrány megszerzésével. Az előny megtartása együtt jár a hátrány megtartásával. Nem lehet előnyre szert tenni, csak miriádnyi hátrány elfogadása által. Aki azonban elfogadja az előnyt, és az azzal együtt járó hátrányokat is, az mindkettőt elveszti. Így lehet nem előrébb jutni az életben, mélyebbre az önismertben, és magasabbra a létezésben.

Szépség

Érzelmek nélkül
élek bezárva saját
szarkofágomba.
Egy kamilla virággal
álmodtam este.

Ismeretlen

Hallom a szavam.
Némán suttogott, sötét
órákban vallott.
Mintha egy másik énem
szólítana meg.

Rémálom

Hófödte szépség
amíg felénk nem mozdul.
Instabil vagyok.

Hazaérkezés

Örömteli perc.
Végre meghallottuk: "itt

van a Kánaán!"