Ösvény

Kíváncsi lépéseim előre üldöznek
keresztül fákkal és bokrokkal teli erdőn.
A talpam alatt születő ösvény nyomomban elhal,
s újra járását megakadályozza egy láthatatlan erő.

Megyek, s a szüntelen erősődő hang forrását keresem.
A hangot, mely lágyan elringat,
s mely vonzz magához, miként a tűz vonzza a levegőt.
Talpam alatt végül szikla terem, utam bezárul előttem s mögöttem.

A folyóparton merengve, sziklámon ülve egyre csak vagyok.
Gondolataimat elmossa a víz sebes irama,

tekintetem fényét csillapítja halk moraja.
 

Végül már csak nézek, és nem értem,
hogy ami víz elfolyt előttem,

mért látom mégis oly erősen.