2012. december 30., vasárnap

Írás

Az írás egyetlen értelme az írás maga. Az írásokat nem olvasni kell, hanem átélni.

2012. december 29., szombat

Idő

Azt mondják az idő halad.
Különös. Megesküdnék rá,
hogy a faliórám már 9 éve
nem mozdult el a helyéről.

Lapszélen túlról

Hagyd, tedd is el! Csak
egy bolond akar éjjel
is verset írni.

2012. december 24., hétfő

Kávéházi szeretők

-Ez a keserű!
-Á, ez inkább az édes!
Kihűlt a csésze.

Marginális vízió

"Ez egyértelműen egyike volt azon pillanatainak, amikor csak úgy belezuhant az emberi lét csodálatába. Tónusba rendeződött teste is úgy zuhant bele a székbe, mint ahogy az Ő percekkel korábban harcos, véres gondolatai is átestek azok ellentétébe. Ki vagyok én? - hangzott el fejében a friss kérdés. Ki vajon Ő? - kérdezte magától. És miért? Minden erejét összeszedve, a lehető legkoncentráltabban próbált meg kérdései válaszának nyomába eredni, de úgy érezte, mintha kísérlete az árral szembe vezette volna őt. Úszott, próbált előrébb jutni, küzdött teljes erejéből, mégsem sikerült előrébb jutnia. Ellenkezőleg, minnél erősebben, gyorsabban úszott, minnél jobban küzdött, annál erősebb lett a sodrás maga. Végül, mielőtt teljesen elfáradt, és a teste elsodródott, előtte még volt egy rövid pillanat, amikor az ereje hirtelen elhagyta. A víz hirtelen keresztül-szökött testén, kimosva minden gondolatát és kérdését, nem hagyva hátra sem választ, sem reményt. Egy pillanatra Semmi, és a semmi végtelen bőségében meglelte válaszát..."

Álomvilág

Miriád a létezés,
Megszámlálhatatlan.
Mégis minden része
összeforr egy óceánban.

Kivethetetlen, tagadhatatlan,
minden gondolatom halhatatlan.
S mit elrejtek egy hazugságban,
Az éjjel rámtör az álomvilágban.

2012. december 21., péntek

2012. december 13., csütörtök

Formák

Festékfoltból fa,
Fából élet, életből
festékfolt lesz.


Helyem

Úgy áradok a
világban szerte, mint a
múló harmatcsepp.

Én, te, semmi, mi, ti, semmi.

Egyesek úgy gondolják, hogy beteg csak a testünk lehet. Mások úgy, hogy beteg egyaránt lehet a testünk és a lelkünk is. Megint mások szerint beteg csak a lélek lehet. Lehet-e beteg a test önmagában? Én nem hiszem. A temetőben nincsenek betegek, ha pedig a test önmagában is beteg lehetne, akkor ahhoz nem lenne szüksége sem lélekre, sem szellemre (életre). Azaz az élettelen test éppúgy lehetne beteg, és éppúgy meg lehetne betegíteni, a valóság azonban nem így működik. Az a test lehet beteg, amelyben van élet, tehát van benne szellem és lélek is. Csak az ilyen test képes a betegség tüneteit magán viselni. De ekkor a test a beteg, vagy a lélek?

Tünet. Tünet lehet a fejfájás, a szédülés, a fokozott ingerültség, a bőrkiütés, a kemény hasfal.... és még sok minden más is. Ugyanakkor tünet a légzés, a mozgás, a szívverés, a gondolkodás, a bioelektromos feszültség, a testhőmérséklet, az emésztés.... tünete az életnek, és a lélek egyensúlyának, vagy éppen egyensúlytalanságának. A szervezet bonyolult egyensúlyát nem önmaga tartja fenn, hanem a lélek harmóniája. A test megbetegedése pedig nem a környezet befolyása, hanem a lélek diszharmóniája. A betegség pedig nem ellenségünk, hanem a harmonizációt segítő jelzés, mely megmutatja az egyensúlytalanság okát és természetét. A betegség célja, hogy egésszé váljunk, hogy egész-ségesek legyünk. Amikor a betegség hiányt fogalmaz meg, akkor egyben feltárja az egész-ség felé vezető utat is. Testünk működése pedig továbbra is csak tünete lesz a jelenlétnek, és az állapotnak.

(... egy könyv nyomán...)

2012. december 9., vasárnap

Ha egyszer...

Ha egyszer majd nagy leszek,
Minden erőmmel azon leszek,
Hogy a világot lecsendesítsem.
Bizonyára akadnak majd, kiknek
Emiatt gyűlöletét élvezhetem,
amiért a világgal, ily aljas mód szembesítettem.

Hajnalok

A hajnali részegségben
Oly' halkan forognak
A vonatkerekek, oly'
álmosan, oly' szelíden
gyilkolják a kilométereket.

Mély bölcsőben ringatja
Meggyűrt testemet, a kialvatlan,
Amely éppen nevetni megy.
Én pedig merengek, s csodálom
azt a festményt, melyet a hajnali táj fest.

Miért ez a siettség? Miért ez a lassúság?
Miért ez az elmosódott művészet,
s ez az elkent álmosság?

Miért az akarat, s miért nem a vágy?
Miért az erő s nem a várakozás?
És miért, miért nem még egy óra alvás?