Hajnalok

A hajnali részegségben
Oly' halkan forognak
A vonatkerekek, oly'
álmosan, oly' szelíden
gyilkolják a kilométereket.

Mély bölcsőben ringatja
Meggyűrt testemet, a kialvatlan,
Amely éppen nevetni megy.

Én pedig merengek, s csodálom
azt a festményt, melyet a hajnali táj fest.

Miért ez a siettség? Miért ez a lassúság?
Miért ez az elmosódott művészet,
s ez az elkent álmosság?

Miért az akarat, s miért nem a vágy?
Miért az erő s nem a várakozás?
És miért, miért nem még egy óra alvás?