"Ez egyértelműen egyike volt azon pillanatainak, amikor csak úgy belezuhant az emberi lét csodálatába. Tónusba rendeződött teste is úgy zuhant bele a székbe, mint ahogy az Ő percekkel korábban harcos, véres gondolatai is átestek azok ellentétébe. Ki vagyok én? - hangzott el fejében a friss kérdés. Ki vajon Ő? - kérdezte magától. És miért? Minden erejét összeszedve, a lehető legkoncentráltabban próbált meg kérdései válaszának nyomába eredni, de úgy érezte, mintha kísérlete az árral szembe vezette volna őt. Úszott, próbált előrébb jutni, küzdött teljes erejéből, mégsem sikerült előrébb jutnia. Ellenkezőleg, minnél erősebben, gyorsabban úszott, minnél jobban küzdött, annál erősebb lett a sodrás maga. Végül, mielőtt teljesen elfáradt, és a teste elsodródott, előtte még volt egy rövid pillanat, amikor az ereje hirtelen elhagyta. A víz hirtelen keresztül-szökött testén, kimosva minden gondolatát és kérdését, nem hagyva hátra sem választ, sem reményt. Egy pillanatra Semmi, és a semmi végtelen bőségében meglelte válaszát..."
