Egyesek úgy gondolják, hogy beteg csak a testünk lehet. Mások úgy, hogy beteg egyaránt lehet a testünk és a lelkünk is. Megint mások szerint beteg csak a lélek lehet. Lehet-e beteg a test önmagában? Én nem hiszem. A temetőben nincsenek betegek, ha pedig a test önmagában is beteg lehetne, akkor ahhoz nem lenne szüksége sem lélekre, sem szellemre (életre). Azaz az élettelen test éppúgy lehetne beteg, és éppúgy meg lehetne betegíteni, a valóság azonban nem így működik. Az a test lehet beteg, amelyben van élet, tehát van benne szellem és lélek is. Csak az ilyen test képes a betegség tüneteit magán viselni. De ekkor a test a beteg, vagy a lélek?
Tünet. Tünet lehet a fejfájás, a szédülés, a fokozott ingerültség, a bőrkiütés, a kemény hasfal.... és még sok minden más is. Ugyanakkor tünet a légzés, a mozgás, a szívverés, a gondolkodás, a bioelektromos feszültség, a testhőmérséklet, az emésztés.... tünete az életnek, és a lélek egyensúlyának, vagy éppen egyensúlytalanságának. A szervezet bonyolult egyensúlyát nem önmaga tartja fenn, hanem a lélek harmóniája. A test megbetegedése pedig nem a környezet befolyása, hanem a lélek diszharmóniája. A betegség pedig nem ellenségünk, hanem a harmonizációt segítő jelzés, mely megmutatja az egyensúlytalanság okát és természetét. A betegség célja, hogy egésszé váljunk, hogy egész-ségesek legyünk. Amikor a betegség hiányt fogalmaz meg, akkor egyben feltárja az egész-ség felé vezető utat is. Testünk működése pedig továbbra is csak tünete lesz a jelenlétnek, és az állapotnak.
(... egy könyv nyomán...)
(... egy könyv nyomán...)
