Kint csillagok ezrei azok,
miknek fénye tűhegynyi titok
itt a Földről nézve, késve
látjuk meg mindig a létet.
Bennünk a miriád úgy úszik,
miként fent és lent nyúlik
örökké egymásba, várva
feszült beteljesülését holnap, vagy máma.
S bár ablakot nyitunk a világra,
fényünk rögtön ráfeszül a rácsra,
hogy biztonságban tudjunk mindent
mi sosem volt fontos.
