Ismerős, poros úton
tán csak a szél új,
múlt lépések pora
tapadhat még úgy.
Lassan lépek feléd,
hogy jól értsem, értsd:
Nem lopni érkeztem,
nyitott könyv vagyok, nézd!
Szemednek fénye titkomra
lényed deríti; mit nem tudok,
azt látod most, és nézed
e tudatlan merre mozog...
Nem kívánok virrasztani,
alszik már a poros út,
tán csak a szél új rajta,
melybe új lépted titkot súg...
