Már kigondoltuk legszebb terveinket,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
Az álmaink szabaddá tesznek minket,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
Forr már a világ, jólét és a mámor,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
Fuldokló kórusunk várja már a zárszót,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
Szemünk elől elfutnak apró, nyíló virágok,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
Sorban állva temetjük a belénk halt világot,
élvezzük hát meg nem élt perceinket!
S tán egyszer majd föleszmélünk a kádból,
élvezve hát meg nem élt perceinket,
s majd rájövünk, összetörünk, így élni kár volt,
és élvezhetjük már azt a maradék egy percet...
