Sikerek és délibáb álmok
tükröződve, fodrozódva, tán
nem is létező napágyában,
nem is pók-hálószobájában...
Tán nem erőn felüli, meddő
kergetésük, nem ostromlásuk,
tán sikerünk mézédes, akárha
odaadó, ragadós fogságunk...
Bénít majd, zsibbaszt, lassan, Téged
talán lassan emészt majd fel,
hálójába szőtt mézbe máló
élet-esszenciádból élő...
Átsüt a napfény tetemünkön,
nem látják a távolban élők.
Tán ők tudni fogják, a nem igen,
tán belátják, van mit igenelni: nem.
