Kamrám egyetlen
poros üregébe befészkelte
magát a kora őszi tavasz.
A megnyílásnak
nekifeszült ottmaradt pillanat,
mint elfeledett szál gyökeret kutat.
És úgy zuhanunk mi is
majdnem a tavaszba, mint kora
őszi napnak poros kamrámba esett sugara.
Ha tudnám mi ez... de nem tudom.
Nevét tavasszal felejtettem el,
mikor ottmaradt a kora őszi pillanat.
