Emlékszem, mint friss harmatra
az első alkonyatomra,
melynek vörösen izzó lángját
mélyen magába itta száraz szemem.
Este ott ültem
a vonat ablaknál,
és belém fagyott szavak
mellett merengtem a tűz képében.
Kezemben alvó toll,
feszült szalagok, néma kincsek,
vágyak, emlékek és remények,
a papírnak semmi, de nekem: minden...
