Serényen pocsékolom a tintát
a vasúti lámpák alatt.
Mint ügyetlen kezdő prímás,
én is elhangoltam a húromat.
És már nem bánom
ha nem szól a szép zene.
Lebegő vállakkal, lassú szívvel
vágyom már a csendet.
Elidőznék egy fenyő lábánál
és a fűben tisztára
mosna a gyanta illata.
És elárulom legnagyobb titkomat:
a szeptemberhez jobb,
ha mértékkel áll hozzá az ember fia.
