Szövőtechnikák

Van hogy leng, lóg,

a tarka szél fújja,

néha szorít nyakat, csuklót

s a végét másik kéz fogja.

Rosszabb tán ha volt,

végét már semmi sem bírja,

gyermeke lehet öröm vagy bánat,

de a hiányt semmi sem mulasztja.

Egyszer, mintha vasból lenne,

s testén fagyos fény csillan,

összeköt vagy széttép,

a lélekzetvételt szorítja...

Máskor feszül, pendül,

dallamot játszanál rajta,

de hogy jó hangot játssz,

több is kellett volna...

És akkor a váratlan...

lásd! Néma csendbe oltva

lopóznak a szálak,

egymásba fonódnak,

sodródnak, gabalyodnak,

tán össze is vesznek,...

két ember közt legszebb,

ha ilyen szálat szőnek...

Claire, Te és én

Most már elmondhatom,

amit elmondtak rólad,...

hogy nem is léteztél,

hogy csak a képzeletünkben vagy,

még ha csalódnak is, akik

fürkészű tekintetükkel titkainkba lestek...

Claire, elengedlek, most és soha,..

Arcomon nem látsz majd sem könnyet,

sem kelet-európai pusztulásokat

és nem búcsúztatlak majd el soha,

sem Téged, sem a Klauzál teret, Párizst,

vagy Montpelliert, mert nem vagytok az enyéim,

mégis közel érezlek magamhoz benneteket,

barátian, kamaszosan, még kettőnk-közt-maradt titkainkkal...

Kiteljesülés

Hajadba fúrom arcom

s mélyen tüdőmbe szívlak,...

Érezni akarlak Claire, érezni

akarom fiatal tested, remegésed,

hiszen még-nem-is-tizenhét-

éves-testedbe bújva ölelkezünk most,

tétován-vágyra-nyílóan, szűk

kanapén kitöltve az időt és teret...

Válladról a ruhát...

Claire, ne hagyj meghalnom újra,

ne hagyj meghalnom újra Claire...

 

Bújj hozzám, kérlek, ne aggódj...

engedd,... a szőnyegre lehullhat...

Ősszel, máshol járva

Ősszel Párizsba költözöm majd,

vagy Montpellierbe...

Mivel a léha nőkre nem vágyom,

azt hiszem Montpellierbe...

Egészen titokban

Claire, gyere ne félj!

Fogd meg a kezem, újra...

Gyere és ne félj Claire,

titkunkat úgyse sejthetik...

Claire, messziről

Valószerűtlen szépségedből

tán nekem is jutna,

tán ha Montpellierbe járnék,

valami csekély kis ügy miatt,

Álnéven, vagy csak a másvilágban,...

lehet, hogy akkor nekem is jutna

valami valószerűtlen szépségedből...

és látlak, még-csupán-nem-is-tizenhét-éves

testedet és a lágy, göndör fuvallatokat,

háttérben nyugvó szemhéjaimmal,

Olyan valószerűtlenül kísért még-

csupán-nem-is-tizenhét-éves testednek

mosolya, nem-is-volt árnyéka,

és a nevetésed!,... egy korsó málnaszörp felett.

Ismét Claire

Csak kölcsönvettelek Claire,

Claire, csak kölcsönvettelek, újra...

Lebegő árnyéklépted és feszes

melled emlékétől égek újra...

Pedig nem is voltál

s mégis, az enyém,.. soha...

Magaménak kívánlak Claire,

de ahhoz túl hosszú az írók sora...

Park, Párizsban

Tűnődve, táncolva,

hogy milyen jó volna,

akár a falevél, ha útra,...

közös léptekkel, most, a múltat...

Mellkasodat érezni,

szádban a lét ízét,

a lélekzeted súlyát,

párizsi ablakodnak fényét...

csak tűnődöm,...

nézd, játék csupán,

"volt-nincs kisasszony",

tán ízetlen a tréfám...

Azért jó volna,

mint a falevél, ha útra,...

közös léptekkel

felszentelni a múltat...

Megtisztulás

Nem vagyok szebb.

Néma fehérség alatt

nyugvó hóvirág.

Elemi

Reszkess, félj, vagy ölj és ölelj!

Szabállyal ne élj, csak elemi erővel!

Hangtalanok

Ó, ti síron túlra fordultak,

láttatok-e már hallgatni fiatalabbat?

Mindenszentek ködje

Holt időkben sem feledünk,

mikor csak te élsz, s mi csak lélegzünk...

Vadvirág

Üres mederben állva nézem,

ahogy tovaúszik a nyirkos idő,

Látom, elmossa mérged, meghűlésed.

Ó, csak láthatnám újra virágzó léted!