Zenébe bújva ábrándozol,
mögötted zuhanyrózsád könnyet hullat,
sápadt fényben feszül múltad s mámor,
ezer út felett a választás nem mulat.
Platánfa-árnyékodban alszik már
világ, kvintett dallamaid és a munka,
szabaddá válsz az éjjelben,
szabaddá, de éhesen és nagyon fáradtan.
És közben távoli, józanító a tea,
gőzfelhőjén át keresik egymást, pásztáznak
tekintetek, melyek igenelve tagadnak,
melyek forró tűzzel játszva végül hazazavarnak.
