Megállok a fény végében,
két lábbal, tűrve állom meg
a rám ömlő éjsötétet.
Fürdök hideg-tiszta éji fényben.
Ez elmossa álmom, emberségem,
őszinte vallomásom, unom kissé létem.
Megvált. Ó az a hideg-tiszta halálom!
Felednek. Ki álmát, ki engem s én létem.
