Én nappal álmodtam mi kedves nekem,
merengtem fiatal tested felett,
mikor még vágytam érintésedet,
akartam lássam játékos tekinteted.
Emlékszem, most is eszemben van
milyen volt kebled domborulata,
szikrázó szemed, hajad hipnózisa,
vágyra nyíló tested puha illata.
Én őszintén vágytam megkönnyebbülésemet,
pihenés nélküli édes szerelmedet,
feladni vágytam mi addig éltetett,
később nem értették mért gyűlöltelek.
Sírásod is olvadt üvöltésembe, ahogy
mi is olvadtunk egymásba, feléledve,
majd ágyadban magányos éjjelen
torkodat szorította alvó két kezem,
Úgy vágytam azt, Te is veszíts el,
ha engem nem, hát a lélekzetvételt,
akadjon torkodon sikolyod, szavad,
ne mérgezzen többé keserű múltad.
Mi egykor tested volt kezem közt szorítva,
vártam, hátha az idő múltad majd javítja,
vagy sebeid csendje lassan megnyugtat,
feszes ritmusom és szorításom lazulhat...
Hogy miért szerettelek, megértettem,
ha légzésed újra hallom, nem bőszít fel.
Félve bár, de még tapasztalom,
érettebb mosolyod után vágyakozom.
Azóta derűsebb már az én létem,
szép voltál, szerettelek, így emlékszem,
mégis élvezem a friss, téli szelet,
szeretem újra az ismeretlen életet.
ha engem nem, hát a lélekzetvételt,
akadjon torkodon sikolyod, szavad,
ne mérgezzen többé keserű múltad.
Mi egykor tested volt kezem közt szorítva,
vártam, hátha az idő múltad majd javítja,
vagy sebeid csendje lassan megnyugtat,
feszes ritmusom és szorításom lazulhat...
Hogy miért szerettelek, megértettem,
ha légzésed újra hallom, nem bőszít fel.
Félve bár, de még tapasztalom,
érettebb mosolyod után vágyakozom.
Azóta derűsebb már az én létem,
szép voltál, szerettelek, így emlékszem,
mégis élvezem a friss, téli szelet,
szeretem újra az ismeretlen életet.
