Felemeltetett

Tehetős saját

akaratból és mások

kegyéből lehetsz.

Meg nem élt élet

Már kigondoltuk legszebb terveinket,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

Az álmaink szabaddá tesznek minket,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

Forr már a világ, jólét és a mámor,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

Fuldokló kórusunk várja már a zárszót,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

Szemünk elől elfutnak apró, nyíló virágok,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

Sorban állva temetjük a belénk halt világot,

élvezzük hát meg nem élt perceinket!

S tán egyszer majd föleszmélünk a kádból,

élvezve hát meg nem élt perceinket,

s majd rájövünk, összetörünk, így élni kár volt,

és élvezhetjük már azt a maradék egy percet...

Szélfogók a magasban

Bontott vitorládba vigyázz,

a szél könnyen belekap!

Ereszd ami nem kell,

hadd lobogjon, akár a haj!

Ne tekintsd kényszernek ha jő

egy ritka pillanat.

Ha józanságod őrzöd,

tőkesúlyod megmarad.

És jobb késni hullámvölgyben,

mint hullámok hátán törni.

Volt már, lesz is nyugodt a víz,

ki ezt megérti, hamar hazajuthat.

Tisztánlátás

A tisztánlátást

is - akár vágyaidat -

nézd tiszta szemmel.

Hajó égtengeren

Bontott, francia vitorlás

állt a város felett,

kitakarta a nyugvó napot,

hűst hozott és tengervizet.

Messze anyapartjától

- neki tán sosem lehetett? -,

leküzdött sziklahullámot

sok százat, míg Kárpátba érkezett.

És légi könnyedséggel,

ma este lehet horgonyt vet.

Eladja egy árbocát ha kell,

és a vitorlát, mit eddig feszített.

Bomlott, francia vitorlás

csak ábránd volt a város felett,

rakománya volt sok árboc

mivel a hűs városért fizetett.

A vecsési SZTK előtt

"Vágyom a természetet,

azt az örök körforgást

melynek centrumában áll

nem nyugvó állandóság."

- ezt súgja nekem némán

a szobor az sztk-nál.

Mozdulatlan mozdulva

magányos gyógyulást vár.

Láttam Bimbónak hívják

s folyton gondolkozom;

a beteg miatt e név,

ki újjászületésre vár?

Opálos tekintetek mögött

Kint csillagok ezrei azok,

miknek fénye tűhegynyi titok

itt a Földről nézve, késve

látjuk meg mindig a létet.

Bennünk a miriád úgy úszik,

miként fent és lent nyúlik

örökké egymásba, várva

feszült beteljesülését holnap, vagy máma.

S bár ablakot nyitunk a világra,

fényünk rögtön ráfeszül a rácsra,

hogy biztonságban tudjunk mindent

mi sosem volt fontos.

El nem szakadva (születésnapodra)

Mint a huszonnegyedik ősz és én,

elsőre úgy köszöntöttük egymást mi is.

Új és zsenge volt akkor minden szín,

a hangulat mégis ismerős volt egy kicsit.

Úgy cseréltük első szavainkat,

mint ahogy a fák ébredtek tudatlan,

nem sejtve hogy elhullatott leveleik

egy nap másba új életet lopnak majd.

És most itt ülünk, nem egy helyen,
csak egy országban csupán.

Te otthon, én a vidékben,

ilyenkor nem kívánunk "jó éjszakát"...

Nem régóta találkoztunk,

nekünk nem az idő a közös kovács.

Egy nyelvet beszélünk,

és jó így múlatni az itteni magányt.

Jó így élni, megosztva

örömöket, terhet, egymás ritmusát.

Dalolva táncolni az életet,

belefeledkezni, hogy egyszer utolér a halál...

Jó néha úgy ébredni

munkából, hogy vár egy társ,

megélni a mindenséget,

a kapcsot, az el nem szakadást.

Jó tudni, hogy vannak

kikkel együtt színesebb a világ,

hogy nem kell várni őszig,

ha a szem egy kis melegségre vár.

És jó tudni Te friss,

zsengén ropogós régi barátom,

mikor van születésnapod,

Rád gondolva mikor kell jót kívánnom...

Fenyves ezüstfény

Nem alszom még.

Még, most nem alszom el.

Fenyves ezüstfényben

légy itt, kérlek szépen...

Kinn oly' távol,

oly' közel vagy bennem.

Fenyves ezüstfényben

ölelnélek Téged...

Percek múlnak,

szemeim lassan álmodnak.

Fenyves ezüstfényben

végül Téged látnak...

Féllábbal a félvilágban

Ismerős, poros úton

tán csak a szél új,

múlt lépések pora

tapadhat még úgy.

Lassan lépek feléd,

hogy jól értsem, értsd:

Nem lopni érkeztem,

nyitott könyv vagyok, nézd!

Szemednek fénye titkomra

lényed deríti; mit nem tudok,

azt látod most, és nézed

e tudatlan merre mozog...

 

Nem kívánok virrasztani,

alszik már a poros út,

tán csak a szél új rajta,

melybe új lépted titkot súg...