Születés

Csendben figyelem
a mozdulatlan földet.
Épp szilánkot szül.

Növekedés

Az a fa, amely csak az egyik irányba növekszik,

előbb-utóbb elpusztul.

Városban járva

Modern fiatal.
Háta egyenes, vizes
pohara teli.

Határok

Az óceán mély.
Annyira, amennyire
belesüllyedünk.

Gyakorlás...

Először nem megy. Nehezek az ébredések, fárasztóak a délutánok. Később egy csapatba kerülsz, a társaság lendülete pedig átsodor ezeken a nehézségeken. Utána már egyedül is újra megpróbálod. Még mindig nehéz. Fárasztó, kétségbeejtő. Elbizonytalanodsz, kételkedni kezdesz, és minden olyan tanácsot, mely azt mondja hogy menj tovább, évek múlva minden menni fog, csak vakszerencsének vélsz. Jön egy hullámvölgy, elmélyül. Aztán megint elmélyül, és tovább mélyül. Majd hirtelen a csúcson állsz, és nem érted hogy jutottál oda. Pedig csak kitartottál magad mellett, minden kétséged és félelmed ellenére. Már azt kérik ne menj tovább és ne csináld, hogy egy kicsit pihenj, de már nem érzed magad képesnek erre. Már olyan, mintha önmagadat tagadnád meg, mintha aznap nem használnád a lábaidat vagy a kezeidet. Mintha aznap nem tettél volna az égvilágon semmit se... És most már tudod, hogy a hullámvölgyek újra jönnek majd, és hirtelen tova is fognak tűnni.

Gyakorlás

Napfény melege,
zöld fű, lágy szellő, magány.
Gyakorló idő.

Tudattalan

Kétes kihívás
előtt lábam megbotlik.

Megmenekültem?

Dió

Egy dió nem kezd
elemzésbe. Egy dió
beér, lehullik.

Jellem

Sötét napokon
a fény néha átragyog.

Elfedhetetlen.

Gyakorlás közben...

Minden úton találni akadályokat, nehézségeket.

Amelyiken ezek mégse találhatóak, az nem tanít semmit.

Párgondolatok

- Hogyan értessem meg vele önmagamat?

- Hogyan tudná egy tó elmesélni egy másik tónak, hogy milyen a vízgyűrű?

- Nem tudom.

- Akkor inkább keress kavicsokat!

Lépés

Egy lépésben benne van az összes azt követő is.
Egy lépésben benne van az összes azt megelőző is.
Egy lépésben benne van a lépés titka.
Egy lépésben nincs semmi titok.

A tea tükrében

Napkelet éled,
álmos ködfoltok lusta
mozgása felett.
Forró csésze tea, mi
lelkem balzsama.
...
Micsoda kaland
volna utazni a cél
felé, békében!

Egy szüntelen nap margójára...

A zenében a legfontosabb: az időzítés.

Az ember csak a talpán állhat meg.
Másként nem egyenesedhet fel.

Óriásplakátok

Figyelj Rám! Engedelmeskedj Nekem! Tedd amit mondok! Ne figyelj magadra! Ne gondolkozz! Ne cselekedj önállóan! Nincs kedved! Nem szereted magad! Ha ellentmondasz, értéktelen vagy! Vásárolj! Fogyassz! Ne lázadj! Ne ellenkezz! Légy durva! Ki vagy szolgáltatva Nekünk! Nem ellenkezel! Nem lázadsz! Tehetségtelen vagy! Függsz Tőlem! Csak Én tudom hogy mit akarhatsz! Erre vágysz! Ez a léted értelme! Szolgálj! Engedelmeskedj! Ne figyelj magadra! Ne gondolkozz! Ne összpontosíts! Forgácsold szét magad! Értéktelen vagy! Öld bele magad a munkába! Az életedet tilos élvezned! Nyomd el magadat! Nyomd el a fájdalmaidat! Nyomd el a gondolataidat! Nyomd el az érzéseidet! Töröld magad! Programhibás vagy! Pótolható vagy! Ha te nem engedelmeskedsz, ha te nem fogyasztasz, majd a következő megteszi helyetted!.... és a többi. Modern marketing, a nagy doktori fokozat után.

Állás

Örökké mozgó
sikeres üzletember.
Csak talpon állhat.

Elektronika

Csak ül és várja.
Csak ül, várja a csodát.
Csak várja, és ül.

Elszigetelten

Néha előfordul, hogy életünk eseményei nem a színpadon, hanem a próbateremben zajlanak. Ilyenkor senki se érti meg a művet, és senki sem mosolyog Rád vissza a közönség soraiból. Te pedig hiába keresed a közönséget a próbateremben.

Az Ősz és a Tavasz vallomásai... I. rész

"Beleszakadva a szilánkok alkotta körtáncba, áttörnék hegyen és völgyön, Napon és Holdon is hogy végre, összetörve a világot, magamhoz öleljem Őt......."        Ősz.

...

A maradandó és kivételes alkotások mind hosszú évtizedek alatt készültek el. Az alkotás legtöbb idejét az önművelés tette ki.

Párkapcsolat

Falevél esik,
míg a tavaszt várom. Már
érzem illatát.

Egyensúlyban

Őszi szélben. Egy
magányos fuvallat most
tavaszról mesél.

Tragédia

Magányos csúcsok,
hóba és vágyba fagyva.
Élettel telt völgy.

A kerítésen át

Otromba szavát
úgy oltja belém,  mintha
pillangó volna.

Kiszakadt gondolat

A végeláthatatlan út hirtelen ér véget.
Olyan hirtelen, mintha nem is lett volna.

Sorsom

Új város vár rám.
Vajon milyen lesz ott az
őszi napnyugta?

Gyakorlás

Szilárd talajon
léptem mégis megcsúszik.
Tűlevél tenger.

Free will

"As soon as you start thinking about what others think about you, you lose your free will." - not mine. This thought is much more older than i am, i guess.

Special thanks to...

Jason Mraz - The woman i love
Jason Mraz - I won't give up
Jason Mraz - Everything is sound
Jason Mraz - 93 million miles away
Jason Mraz - Frank D. Fixer

and i could go on so....

let's just say, love is a four letter word.

...

thank you guys!

Tabu

Ajkam betonra
tapasztva, szemem zárva,
lelkem kiabálva.

ps.:
Hamis isten ez,
hamis az imája.
Hát mért fogadod
szívednek várába?

Mért nem űzöd vassal-villával
mint elődeidet űzték igazság koholmányával?
Merj szólni! Merd kimondani a szót!
Szüld meg a hangot, akaszd le a kardot
és beszélj! Beszélj mindenről, miről tudod, szabad.
Mert Isten nem teremtett tabukat.

3... 2... 1...

Na akkor. Megfogadtam magamnak hogy ez az oldal nem lesz blog. Nem fogom ide kiírni a személyes kacatjaimat és szemeteimet, nem fog ezen keresztül senki se az életem mélyében turkálni és a többi, és a többi. Ezt alkotóműhelynek szántam, és szánom még most is, részben. De szabad vagyok, és azt írok, gondolok, érzek!, amit Én akarok!

És igenis, örülök, szeretek, imádok, remélek, félek, rettegek, és ha a tekintettel ölni lehetne, képes lennék még arra is (akár egy neutron bomba)! Azt mondják modoros vagyok. Ez, kérem szépen, igaz. De hirtelen átgondolva a lehetőségeimet, inkább leszek modoros, mintsem egy olyan ember, aki mellett két percet se lehet kibírni (kivétel ha tényleg szeretnek + el is képesek viselni). Szóval ezzel kapcsolatban a hivatalos álláspontom: és akkor mi van???

Na meg akkor mitől lennénk többek, ha nem próbálnánk meg magunkon uralkodni, ha nem próbálnánk meg koncentrálni, azaz teljes lényünket egy képzelt vagy valós cél felé terelni? Há? Na akkor mik lennénk? Én mint mocskos perverz beképzelt-alázatos-önzetlen sztahanovista művész tálentum, nem lennék fele annyira megbecsült sem, mint amilyen nem vagyok. És akkor? Kit érdekel?

Vannak pillanatok, percek, órák, és voltak hetek is, mikor úgy éreztem hogy az életem nem rólam szól, vagy nem az én vágyaimról, és tudjátok mit? Ebből sem kérek többet! Szeretnék önmagam lenni, nem egy név, nem egy vállpárna, és nem egy élve eltemetett ember - mint amilyen vagyok is, persze erről senki nem tud semmit, szóval pszt! Az életem szólhat másokról is.... is. És nem csak szólhat, ez nem csak lehetőség, ezt szeretném is. Nélkületek ugyanis az egésznek semmi értelme sincsen.

Dühös vagyok. Haragos, mérges. Mérges, mérges, mérges, olyan irgum-burgum-szette-vette-teremtette-kurva-anyád. Persze a felmenőinknek, barátainknak, párjainknak és elvesztett szeretteinknek (meg a plüss mackóknak) sok mindenért hálával tartozunk, sok mindenért pedig haragudunk Rájuk. Utáljuk őket érte, akkor is ha mást mondunk, ha hazudunk. Van olyan, igenis van olyan hogy valakit egyszerre utáljunk és szeressünk, és tegyük mindkettőt végtelen mélységekben és magasságokban! És olyan is van hogy fogalmam sincs. Sőt! Írhatnám Fogalmam Sincsnek is, mint az aktuális világtörténelmi korszak amelyben élünk. Van ilyen.

Félek, rettegek, ha ugyan még képes vagyok ezekre az érzésekre, vagy bármi másra is. Nem tudom mim maradt még nekem, a 22 évesnek, aki ha megtoldjuk egy nullával az iménti számot jobbról, máris tisztább képbe kerülünk az időérzékem realitásával. Én már megéltem. Lehet ez nem visz előrébb, lehet ez nem hangzik így jól, de ha fejbe is lőnek, akkor se lesz más érzés bennem. Az idő... kérem, kurvára relatív. Lehet Wittgenstein vagy Bergson műveire támaszkodni, a lényeg, hogy nincs, és át se tudod adni. Ez az enyém. Én pedig keveseknél ugyan, de tudom hogy ott van, tudom hogy nálam is ott van, és olyankor tudom, hogy tudjuk. Persze a másik nem fogja fel, előfordul ez is. De amikor mindenki tudja, akkor az abszolút beteljesülést nyer. És erre nyelvből már nem lehet mit írni.

Örülök, boldog vagyok, és békés. Mert megéltem. Mert bennem van. Mert nem veheted el Tőlem. Mert őrült vagyok! Azt hiszed hülyéskedem, de akkor rohadtul tévedsz. Csak ugrottam egyet, és nem estem vissza. A szabályokat felrúgtam, régen, még a jobbról betoldott nulla előtt sokkal, és tudod mit? Néhány biztosítékot először csak lecsaptam, de utána ki is. Egy valami maradt: a koncentráció. Amint kimarad egy percre, a körülöttem lévő világ hamuvá válik. Veszélyes vagyok? Csak mint a Nap ami körül keringünk. Vagy mint egy multinacionális vállalat, mely etet és mérgez is egyszerre, csak hogy megéld a kort, amikor a méreg megöl! ;)

És ezek közt nincs egy fikarcnyi, egy tűhegyni távolság se. Ez mind ugyanaz. Nincs váltás, nincs hangulat-ingadozásom. Sosem éltem át ilyet, vagy sose éltem át annak. Döntsd el Te! Te úgyis olyan ügyes és okos vagy, akár egy zenmester. Én pedig lassan már semmit se tudok! Végre kezdek elfelejteni mindent, mindent mert végre megvan, végre értem, hogy a tudás valójában nem-tudás, és a felejtés tanulás, és az ének zene, a mozgás öröm, a szeretet szeretetből fakad az alázat pedig az egyetlen utazási eszköz, mellyel bárhová eljuthatok! Végre elfelejtek dolgokat, végre nem emlékszem,..... mire is? Bocsánat, az idő.... a mi is? Szóval, megtette a hatását.

ps.: a zene olcsóbb és tartósabb mint a fű. Szívj magadba zenét!

A pillanat margójára... az én pillanatoméra...

Ahogy lágyan szól, ahogy nem kíséri semmi más, csak egy szál hangszer,... megnyugtat. Elcsendesít. Megállít. Majd megmozdul és megemel. Érzem, biztonságban vagyok. Hazaértem. Végre hazaértem....

A kortárs költői szabadság tükre előtt állva...

...."hogy mocskos szitokszavak sűrű váladékában állva kínozz, kíméletlen fröcskölve rám gusztustalan, sérült elméd sebeinek gennyes váladékát Te mihaszna parazita, Te féreg! Hogy rothadnál meg te kifacsartlelkű korcs méreg! Pusztulnál mindörökké, és én végre kivéreznék egy gödörben Te kotort szívű rothadék Te! Dögölj meg! Hallod?? Dögölj már meg végre!!!!"..... kérlek, mert ugye én modoros ember vagyok uram! Ugye érti? Nem akarnék én magának rosszat, hát persze, hogy nem! Ugyan, hova is gondol Ön?! Ugyan hova is gondolsz Te baromarcú? Azt hiszed különb vagy önmagadnál, olyan akit senki nem vet meg?????...

És a papír tehetetlen itta tovább a töltőtoll tintáját, mélyen magába szívva azt, nehogy a világra cseppenhessen akár csak egy kevéske is belőle.

Első bálozó

Mi lesz akkor, ha
a lánynak nem lesz párja?
Kivel táncol majd?

Választás

Fent, lent, kint és bent.
Természet és technika.
Egyensúlytalan.

Ítélet

Mások álmában
megbúvó gyáva lélek.
Ön ismeretlen!

Belső monológok I.

A kulturált, igényes, és pontos önkifejezés elengedhetetlen feltétele a szavak keletkezésének és jelentéseinek tökéletes ismerete. Több embert látok, hallok, és érzek beszélni, mint ahánynak gondolatvilágába és képességeinek tárházába betekintést nyerhetek, éppen ezért több embert is becsülök meg ezen önkifejezési forma alapján.

Hiányolom azt, hogy az emberek nem értik meg az abszolút fogalmak jelentését és jelentőségteljességét. Megértésük helyett felelőtlenül és mérhetetlenül közönségesen bánnak velük valótlanságok millióit állítva igaznak, így áldozva a helytelen gondolkodás oltárán. Ez az igaznak vélt tévedés nem összeegyeztethető azzal, hogy valaki értelmiséginek vallja magát.

ps.: a vidéki emberek szavajárása gazdagon át van szőve ezzel jelenség, ez igaz. Az ő esetükben azonban rossz érzés nélkül fogadja ezt el az ember, abban a hitben és érzésben, hogy ez mind rendben van. És az esetek jelentős számában csakugyan rendben van.

ps's ps.: A post teljes feltöltéséhez igénybevett idő: 4 óra 35 perc.

Tábortűz

Szüntelen izzó
bölcselkedés a tűznél.
Aprítatlan fák.

Égi áldás

Hömpölygő folyam
mossa el a földet. Kár
a jó termődért.

Éjjelem margójára... tüzes beszéd

Mert van az a szív,
mely tiétek helyett is
dobog, szüntelen!

Vonzalom

Sötét erdőmben
kecses fény, őszinteség.
Titkom őrizd, ó!

Reggelem margójára

A harcművészetben a páros gyakorlatok olyanok, akár egy párkapcsolat. Ugyan ez igaz egy éles küzdelemre is, és életünk minden pillanatára.

Új időkben

Reggeli sínpár.
Csendes magánya régi,
jó barátoknak.

Sírfelirat

Önfeláldozás.
Nincs is szebb dolog annál
a szabadságnál!

Meglepetésemre...

egyes haikuim egészen új értelmet nyerhetnének, ha csak egyetlen egy dolgot cserélnék meg körülöttük; a címet. Az alábbi haiku egy nem is oly' régi szerzeményem, mely az "Állapotok" címet viseli. És ha átkeresztelném "Emberölő"-re? Nem tudok nem ekképpen is rágondolni.

Elmémben hideg
veríték, kérdés, félés.
Szobámban mily' csend!

Felismerés

Az írás maga
nem-gondolkodás, nem több.
Tükröket gyártok.

Az öreg

"Önmagunkkal a
szembenézés sosem az,
amitől félünk."

A kilencedik esztendő nyitányán

Egész teste és lénye megremegett az erőlködéstől. Az apró pillanatba összesűrítette létezésének minden tudásád és érzését, emellett pedig még a létén túlra is nyúlt, hogy bizonyosan legyen benne kellő megértés és erő a következő pillanatra. Ott állt, létének legmélyebb, egyszersmind legfelemelkedettebb pillanatában. Bízva... reménykedve.... félve.... hiába. Ez sem volt elég annak megértéséhez, hogy miért fordít hátat valaki saját céljának, annak a céljának mely felé egy órája még oly' álhatatosan, olyan dicsőségesen és délcegen haladt, tele élettel és izgalommal, és most egy órával később, csak mert megtudta hogy léptei táncba torkollanak majd, megfutamodik. Úgy érezte, mintha a világ kettészakadna alatta...

Estém margójára...

Gyorsan felálltam az asztaltól, majd ugyanolyan gyorsan vissza is ültem oda. Eszembe jutott; megint siettem. Tán,.... tán megint vétkeztem is. Majd legközelebb........ igen..... majd.... majd legközelebb jobban ügyelek rá.

Íjász

Ezüst nyíl. Éles
hegyének célja ott, a
nemlétező pont.

Állapotok

Elmémben hideg
veríték, kérdés, félés.
Szobámban mily' csend!

Vendég haik(u)

Az alábbi nem teljesen szabályszerű haiku ajándék. Nekem. Az én tetszésemet pedig olyannyira megnyerte, hogy megtiszteltetésnek érzem azt, hogy a blogon láthatom, a szerző utólagos, vélt beleegyezésével. Köszönöm Neked.

Főút

Az irány jó volt.

A pillanat nem.

Koszorúk szava.

N.I. műve

Szeretettel vagy racionalitással?

Vannak amatőrök és vannak professzionálisok. A legjobbak azonban, úgy vélem az elkötelezett, tehetséges amatőrök és a dilettánsok. Én közéjük szeretnék tartozni!

Egy magasabb szinten...

Mindenek előtt elnézést a hirtelen megtáltosodásért. Míg nem jártam erre, kezemben addig is forgott a toll, égett a papír, és ezt a toll-papírból épült gondolat-gátat most végre lebonthattam, elárasztva ezzel e kézzel meg nem fogható éteri tájat.

Eszemben járt néhány kérdés. Közülük az első azzal a kijelentéssel volt kapcsolatos mely így szól: a problémát sosem lehet azon a szinten megoldani, amelyen létrejött. Jól ismert idea ez, úgy vélem. Hogy kitől származik, arra pontosan már nem emlékszem, de arra, hogy hogyan magyarázzák ezt az oktatásban, arra már igen. Úgy tartják a mi tanítóink, hogy ha egy probléma egy szervezeti szinten megszületik, akkor egy magasabb szervezeti szintnek kell azt megoldania, mert csak ő képes rá. Ha nincs magasabb szervezeti szint, akkor alakítani kell egyet. Lásd az államaparátusok, a G-20, az ENSZ vagy az EU melyek elméletileg mind-mind olyan szervezetek, csúcstalálkozók melyek létrejötte mögött ez a központi gondolat áll.

Félreértések elkerülése végett gyorsan tisztázom látásmódomat. A fenti idea igaz, és megállja a helyét. Egy értelmezésbeli különbséggel. Nem egy magasabb szintű szervezeti egység, szervezet, vagy találkozó oldja meg a problémát, hanem egy magasabb szintre lépett egyén, lény, lényeg. Ha én elkövetek egy hibát, azt azért teszem, mert nem vagyok tisztában vele, hogy mit művelek. Ahhoz, hogy a tévedésemet helyrehozzam, előbb tanulnom kell belőle, és ha tanulok belőle, akkor magasabb szintre lépek általa. És még egy világtalálkozó se kell hozzá! Az az nem kívül kell keressük a megoldást - szem elől tévesztve ezáltal a fejlődés útjában álló legnagyobb akadályt, azaz önmagunkat -, hanem belül, önmagunkban.

Jut eszembe, valaki elmélkedett már a korlát szó jelentésén?
ps.: Korlát maga egyébként egy szép település Fony mellett, Vizsoly közelében a Zemplénben. ;)

Nehéz perc

Mint csillagok az
éjben, úgy ragyog lelkem
sűrű sötétben.

Vizsla

Ó, vizslám! Futsz-e
velem örök mezőkön,
hűséges barát?

Tiszta tükör

Emberek között
szememben tiszta tükör.
Szelíd a farkas.

Ne tudja!

Hogy halálomat
túléltem, a hivatal
soha ne tudja!

A mélyben...

Úgy érzem magam, mint aki kietlen táj méhében jár. Se gondolatom, se tervem, s mindez a nap nem egy részében. Cselekednem kéne, szakdolgozatot fényeznem. Helyette pedig értelmet keresek, és edzek, és edzek és értelmet keresek, és gyakorlok. Nehéz lesz megmondani azt, hogy mekkora út lesz majd a hátam mögött amikor visszanézek így, hogy az idő társaságában megfeledkezek az órámra pillantani. Az biztos, hogy már gyűlnek a megtett cselekedetek, szép számmal... érzem. De azért furcsa észlelnem, hogy ez az év milyen nagyon felgyorsult alattam. Valósággal áramlik.

Önismeret

Nem értett lélek,
el nem ért végek, félek,
már alkonyat van.

Úton

Tanult feledés,
elvétett nem lépések.
Valami zavar.