Az önzetlen szeretet, vagy másnéven az odaadó szeretet lényege, hogy az ember az adott kapcsolatban csak a saját oldalán fogalmaz meg cselekvéseket, és azokat is szigorúan a másik javára nézve. Nem mérlegeli, hogy a cselekvései kiegyensúlyozzák, alulmúlják, vagy esetleg sokszorosan túlszárnyalják a másik cselekvéseit. Semmilyen formában sem alkalmaz ítéleteket, ezáltal összehasonlításokat sem. Az odaadó szeretet csak egyetlen dologra fókuszálja figyelmét: arra, hogy szeretetet adjon. És ezért a szeretetért cserébe semmit sem kér. Az odaadó szeretet csak szeretetet ad. Nem akar szeretetet adni, nem is ragaszkodik hozzá. Csak ad. Csak megtörténik vele. És ezért semmit sem vár cserébe.
Az önzetlen szeretetnek nincsenek elvárásai. Az önzetlenül szerető ember nem vár el senkitől semmit sem. Épp ezért, mert nem ítélkezik, nem tulajdonít tévesen semmilyen értéket más embereknek. Sem jókat, sem rosszakat. Éppen ezért, mert nem ítélkezik, nem hasonlítja össze magát másokkal, és így önértékelése egészséges és józan. Éppen ezért, mert nem vár el senkitől semmit sem, nem is csalódhat más emberekben, csak megtapasztalhatja azok létezését és cselekvéseiknek következményét. Az önzetlenül szerető ember számára soha nem egyértelmű, hogy a másik segít számára, ezt ugyanis sosem várja el mástól. Ha mégis szüksége van más segítségére, akkor azt mindig kéréssel fejezi ki, és mindig hálával felel érte. Az önzetlenül szerető ember nem könyörög, legfeljebb nyomatékosabban kér, hogy másoknak többet tudjon adni. A könyörgés helyett pedig inkább csendben szeret, és elfogad vagy megért.
Az önzetlenül szerető embernek minden létező joga megvan, ami az életben csak meglehet, beleértve a legszélsőségesebbeket is. Az önzetlenül szerető ember azonban lemond ezekről a jogairól, és helyette nem létező kötelezettségeit vállalja magára. Jogok birtokosa, és kötelezettségek mellőzője. Ennek ellenére saját szemével nézve jogoknak csak mérsékelt mértékben birtokosa, és a kötelezettségek szabad vállalója.
