Ahogy opálos tekintetemben
elmélyül a napfény éles íze,
egy pillanatra megszűnik létem érzékelése,
s nem marad más utána, csak a világos ihlet.
Most mégis életlen,
puha felhők takarnak engem,
testem ködbe öleltetett,
s szememben a napfény elenyészett.
Bárhogy vágyom józanságom,
ma sem vagyok más, mint hajótörött,
s törött deszkát ölelve csónakázom,
kiszolgáltatva a tenger mélysége fölött.
elmélyül a napfény éles íze,
egy pillanatra megszűnik létem érzékelése,
s nem marad más utána, csak a világos ihlet.
Most mégis életlen,
puha felhők takarnak engem,
testem ködbe öleltetett,
s szememben a napfény elenyészett.
Bárhogy vágyom józanságom,
ma sem vagyok más, mint hajótörött,
s törött deszkát ölelve csónakázom,
kiszolgáltatva a tenger mélysége fölött.
