Délibábok tánca

Úgy vagyunk mi, csak úgy,

kicsit elszakítva-összekötve, méricskélve,

keresgélve, mint fáradt vad

a prédát, cserkészve-várva, ember árnyékában.

S most is csak úgy, csak úgy
várjuk most, hogy tavaszi esőnk elvesse

rólunk a mások árnyát, vádját,

s szabadon párologhassunk el, akár a jó ábránd.

Helyette viszont így vagyunk, így állunk,
lásd hát, gúzsba kötött testünk és hallgatak

nyelvünk áll már s visszakozik,

míg ülünk együtt, kint csend lett, s lelkünk ordít.