Szemfényvesztés

Ma nem írok nektek,
sem magamnak.

Ma maradok embernek,

elhasadó anyagnak.

Titkomat sem súgom el,
nem viszi azt már a szél,
mi nem tűnhet valómból el,
megüzente már azt a vén.

Hagylak is, menjetek,

rám ezer, mi vár még,

Ha holnap már nem leszek,

Te később akkor is látsz még.