2014. május 1., csütörtök

Hazaérve

Biccentett fejek,
karok, kezek,
eldobott táskák és
lehunyt szemek,

megpihent csöndek,
mély-lélekzetek,
mohó szorítás,
testbe font kezek.

Távoli séta,
megkésett percek,
évekbe gyűlve
kibomlanak végre.

Bomoljanak csak,
engedem, nézem,
hitetlenkedve még,
de értem már létem.