Üvölt az esti fény
s én élvezem tiszta csendjét.
Elterülő maradék fény az
miben még meg fürödhetnénk.
Feszülnek a fények,
nyugodtan sietnek,
s egész szemmel már
hogy csak hátrafele lesnek,
mert észrevétlen támad
a farkasvakság máma,
s engem sem figyelmeztet,
csak a sírpor színű pára.
Nyirkossá lesz az este,
gubbaszt a cseppnyi fény,
színeket keresünk mind,
elvágyódunk rég.
