Feszülten von maga után
elégedetlenségem az éjszakába sután,
s az állott sárga fénybe meredve
gépiesen forognak még a hengerek.
Utálatos, áldatlan állapotok,
a kispolgárian aggályoskodó
éjek, hogy a középszerűség
végül engem is összezúzott.
Pedig nincs itt semmi szégyen;
ennyi vagyok, tudomásul veszem, kész lesz.
De ez az állandó belső marcangolás,
hogy kiírjam magamból, ha ócskán is a halált...
Tán ha megmaradok, mint más hobbi-zenésznek,
úgy jó lehetek még én is, kicsit kevésnek,
vagy nagyon is soknak, élőnek és egésznek,
irdatlan erővel megáldott korán halálraítéltnek.
