Vörös levegő leng körül,
orromban édes emlékek.
Túláradó gyermeki életszeretet
a gimnázium aulájában, meg Te.
Egymásközt karnyújtásnyi a
közömbös tisztelet-nem-adás,
pedig érezzük a jelent.
A sorban állsz, türelmesen,
míg sokat gondoló, strázsáló
barátnőd szempárja rám simul,
mintha volna még meleg ingem,
s kérdő tekintete firtat,
hogy mit tettem akkor veled...
