Ne aggódj...

Kopottas laptopokon írunk,

színes plasztik szavakat.

Előbb lámpafény sápaszt,

utána már fény sem fakad.

Színvágytól űzve függünk,

kapcsolattalan kapcsolódva,

belemelegedik az éter,

nőni kezd az adathalmaz.

Se alvás, se ivás,

semmi józanításra...

mámorosan várunk,

ha kell, éjjel is a mára.