Siet most is a város,
nyomában csak por szalad,
visszhangzik a tájon
füstös zajának halk szava.
Házfalakon fekszik a fény,
nyújtózva lustán és lopottan,
Hideg így is a város kép,
a teremtésben pontatlan.
Összegömbölyödnek a fények,
szunnyad a város is, mosdatlan,
dolgoznak még azért a gépek,
s mindegyikben egy-egy ember van.
