Írni volna jó,
írni kéne már!
Tintával keveredik a
verejték és a magány.
Színeket látni,
csended hallani már!
Batyu nyomja vállam,
gondokkal tömve százszám.
Perctelenségben
fakul a morál,
s kihajtott már
a téli magány,...
mindegy is, ha éltünk!
Nem szabadok voltunk,
hanem szolgák.
