Hófödte várromok, vízben
uszó megtört híd-láncok,
hamuvá lett szélmalmok.
Csendes felszín ez, egykor
világlátott, s most világtalan
áll ott, feledésnek kiszolgáltatva.
világlátott, s most világtalan
áll ott, feledésnek kiszolgáltatva.
Ezeréves csontok hevernek
keverten a sírban, ránézésre
sem értem, ember-e vagy állat.
keverten a sírban, ránézésre
sem értem, ember-e vagy állat.
S a rejtély köde nem oszlik,
már a válasz sem bomlik.
már a válasz sem bomlik.
Lehet leplezetlen marad.
Tán élnek még a felszínen,
s nem csak forgolódnak,
mint holtak az álmokban.
De bizton élnek a sötétben,
küzdelemben a Fény ellen,
mely erejével elporlaszt.
küzdelemben a Fény ellen,
mely erejével elporlaszt.
Kevesen már, s fogynak,
utókorban bíznak, Ők azok;
a posztapokaliptikus lovagok.
utókorban bíznak, Ők azok;
a posztapokaliptikus lovagok.
Múltkorunk a jövőnk,
nemes szívünk erőnk,
s hitetlen hiszünk- súgja.
nemes szívünk erőnk,
s hitetlen hiszünk- súgja.
S elvágtat fehér metróján
a sötétség első ura, vagy az
a sötétség első ura, vagy az
utolsó posztapokaliptikus lovag.
